Wow

Úristen, hát őszintén szólva el sem hiszem, hogy írok ide, ennyi idő után, de csak annyit akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy soha nem fejeztem be a történetem, de tudjátok, nem tudtam se időt, se energiát fordítani erre a blogra. Nem is szerettem már a végén. Ez volt az első blogom, még akkor is ha soha nem fejeztem be. Sokat köszönhetek neki, mert rengeteg mindent tanultam, írás szempontjából főleg, szóval ez a suliban sokat segített. Ezúttal szerettem volna az elnézéseteket kérni, azoktól, akik meg akarták tudni mi lesz Melody sorsa, kivel jön össze legvégül és mi lesz a legeslegvégén, mindennek. Talán egyszer, ha lesz kedvem, és inspirációm, valami kis rövid befejezést írok, de addig azt szeretném közölni veletek, hogy úgy döntöttem, újra elkezdek blogolni. Rengeteg elkezdett történet bújik el a mappáimban, de vannak, amelyeket szeretnék veletek megosztani. Szóval, ha valaki érdeklődik ezek iránt, kérem írjon és én nagyon szívesen megosztom veletek az új történeteimet. Azok teljesen mások. Sokat változtam azóta, mióta ezt a blogot írtam, és sok minden történt az életemben, ami megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat, úgyhogy szerintem nem tudjátok mire számíthattok a következő blogomnál.
Köszönöm, hogy időt szántatok arra, hogy ezt a kis szösszenetet elolvassátok. Üdvözlettel: Betti!