34. Fantasztikus este

Akkora ez az épület, hogy hirtelen nem találtam senkit.
- Elnézést, kérhetnék egy kis segítséget? – böktem meg az egyik ember vállát.
- Sajnálom, de nem tudok segíteni, én is eltévedtem. – válaszolta kedvesen.
- Ja, értem, köszönöm. – majd elmentem.
Egyszer csak megláttam Ashley-t, ahogy jött ki az egyik szobából, odafutottam.
- Ashley, várj! – kiáltottam.
- Szia, Melody, téged kereslek. – mondta ijedten.
- Én meg téged. – nevettem.
- De hát Niall-al voltál, hol van? – kérdeztem.
- Igen, de hívta Simon.
- Ja, értem, bár gondolhattam volna, mert Liam-et is elvitte.
Miközben beszélgettünk Niall kijött abból a szobából, ahonnan Ashley.
- Niall? Azt hittem, Simon-nal vagy. – feleltem és közben Ashley-t néztem.
- Ja, igen, csak be kellett ide ugranom. – válaszolta.
- Tényleg? Nem láttalak bemenni, pedig itt állunk egy ideje. – jegyeztem meg.
- Hát olyan vagyok, mint a nindzsák. – pirult el azután elszaladt.
Ezután ránéztem Ashley-re és ezt kérdeztem.
- Ashley, nem akarsz mondani valamit?
- Öö, nem, nem hiszem. Miért kéne? – habogta.
- Szerintem kéne. – néztem rá.
- Majd, ha eszembe jut, megkérdezem. – vigyorgott.
- Nézd, ott van anyukád. – mutatott anyuék felé.
Tudtam, hogy titkolózik, és mér sejtettem is, hogy mit, de megvárom, míg elmondja magától. Én is odamentem anyuékhoz.
- Titeket keresünk. Itt vannak, a ruháitok öltözzetek ét. – parancsolt ránk anyu.
- Igenis főnök. – szalutáltam.
Elmentünk az egyik szobába és átöltözünk. Nekem bőrszínű ruhám volt, ugyanolyan színű cipővel, Ashley-nek egy gyönyörű rózsaszín ruhája, fehér cipővel és egy hangjegyes nyaklánccal, amit még sosem láttam.
- Ash, ezt a nyakláncodat még sosem láttam, pedig már egy párszor voltam nálatok és megnéztem az összeset, de ez nem volt ott. – mondtam neki.
- Ja, hát igen, ezt nem rég vettem. – vágta rá a választ.
Láttam, hogy hazudik, de nem mondtam semmit. Egyszer csak egy nő lépett be az ajtón.
- Sziasztok, Brenda vagyok, jöttem megcsinálni a sminketeket.
- Köszönjük, de mi nem kértük és fellépők se vagyunk. – mondta Ash.
- Tudom, de mindenkinek megcsinálom. – mosolygott és hozzálátott.
Mindketten kaptunk egy csodaszép sminket és nem győztük meghálálni.
- Wow! Ez gyönyörű, köszönöm szépen. – öleltem meg Brenda-t.
- Én is csatlakozom az előttem szólóhoz. – tette hozzá Ashley.
- Nagyon szívesen, érezzétek jól magatokat. – mondta Brenda és elment.
- Nagyon szép vagy Ashley. – néztem Ash-re.
- Te is. – jegyezte meg.
Aztán anyuék bejöttek, hogy menjünk, mert kezdenek.
- Nagyon szépek vagytok lányok. – mondta apa.
- Köszönjük. – válaszoltam.
Bementünk egy hatalmas terembe, nekünk, vidéki lányoknak akkora volt, mint maga az egész világ. Csak ámuldoztunk, de egyszer csak minden elsötétült. Megjelent egy fénycsóva és ott egy ember. Simon volt az.
- Kedves egybegyűltek, örömmel mutatom be 2010 legtehetségesebb fiataljait, akik most csak maguknak játszanak, ott vannak köztük szeretteik, barátaik. Szurkoljunk nekik és jó szórakozást. – mondta el nyitóbeszédét.
Mindenki nagyon izgatott, de ekkor megjelentek a fiúk a színpadon és hatalmas bulit csaptak. A Viva la vida-t énekelték először és ezt követte a Kid sin America. Minden énekes 45 percet volt a színpadon, de a fiúkat élveztem a legjobban. Mikor vége lett az első körnek, kimentünk egy kicsit levegőzni.
- Jaj, Melody, nem tudom, hogy háláljam meg ezt neked. – ölelt át Ashley.
- Miről beszélsz, hiszen már te is vittél koncertre. – válaszoltam.
- De nem tudod, hogy ez mekkora élmény. – mondta kivirultan.
- Na, jó, nem bírom, mondd el, hogy mi ekkora öröm.
- Hát, az, hogy itt lehetek. – pirult el.
- Aha, persze, a Justin Bieber koncerten nem voltál ilyen vörös, azonnal mond el, hogy mi van. – erőszakoskodtam.
- Jól van, jól van, csak ne nyaggass. – kezdett bele.
- Tudod, nekem tetszik Niall és ezt ő is észrevette, és a legjobb, ohgy én is tetszek neki és elhívott randizni. – mosolygott.
- Akkor ezért tűntél egész nap és akkor Niall-al voltál a Nando’s-ban. – mondtam.
- Te ezt honnan tudod, mármint, hogy a Nando’s-ba voltam.
- Be kell vallanom, aggódtam érted, ezért egyik nap követtelek, egészen a Nando’s-ig, még munka ajánlatot is kaptam, na, de nem ez a lényeg. Bántott, hogy nem mondod el, hogy van valakid, ezért mentem utánatok. – hajtottam le a fejem.
- Jaj, te buta, azért nem mondtam el, mert nem voltunk benne biztosak, de te leszel az első, aki tudni fogja. – vigasztalt meg.
- Nem, mert ti fogjátok tudni először. –nevettem.
- Ok. – nevetett Ashley is.
Ekkor nyílt az ajtó és a fiúk jöttek.
- Sziasztok, ti meg mit ültök itt kint? – kérdezte Zayn.
- Ja, semmi, csak kiültünk levegőzni. – válaszoltam.
Láttam, hogy Niall vigyorog Ashley-re és elkezdtem nevetni.
- Gyönyörűek vagytok. - mondta Liam.
- Egyetértek. - tette hozzá Niall.
- köszönjük. - válaszoltam Ashley helyett is, mert most kizárta a külvilágot, ahogy láttam.
- Szóval, hogy tetszett? – kérdezte Harry.
- Imádtam. – vágtam rá a választ.
Nagyot mosolygott erre. Louis is csak mosolygott ezért felkeltem megölelni.
- Erre vártam. – nevetett.
- Láttam a szemedben. – nevettem.
 - Fiúk gyertek, jön a második kör! – kiáltott Simon.
- Bocsi csajok, de most mennünk kell. – mondta Zayn.
- Rendben. Csajok? – néztem furán.
- Aham. – mosolygott majd elmentek.
- Fantasztikus este elé nézünk. - mondtam Ashley-nek.
- Meghiszem azt. - válaszolta majd mi is bementünk.

33. Még a koncert előtt

-Jaj, Melody, csináljunk valamit, mert szét unom az agyam ebben a 4 órában. – mondta Ashley.
- Én is, csak nem tudom mit. – válaszoltam.
- Van kártyád? – kérdezte.
- Tényleg, jó hogy mondod, az mindig itt van a kocsiban, ha unatkoznánk. – nevettem.
- Na, akkor vedd csak elő.
Előkotortam a kártyát és játszani kezdtünk.
- Öm, nem akarok hülyének látszani, de ezt, hogy is kell játszani? – nevetett Ashley.
- Nem látszol annak, hiszen tudom, hogy az vagy. – nevettem én is.
- Csak annyi, hogy ugyanolyan színű és számú kártyákat letehetsz egymásra, de vannak olyan lapok, amiket ha leteszel, akkor húznom kell kettőt, vagy négyet, kb. ennyi. – fejeztem be.
- Jól van, csak menni fog.
- Játszunk egy próba játékot, ha nagyon kell, akkor kettőt is.
Elkezdtünk játszani és jókat nevettünk. Az első kört én nyertem, de nem hagyhattam, hogy Ash szomorú legyen ezért a második kört megpróbáltam ellinkeskedni, de nagyon nem is kellett, mert a nélkül is nyert.
- Megérkeztünk! – szólt anya.
- Már is? – kérdeztük.
- Milyen máris, több mint 4 órája utaztunk. – válaszolta.
- Komolyan? – kérdeztük kikerekedett szemekkel.
- Komolyan, na, gyertek ki!
- Jaj, de mindjárt megnyerem. – mondta Ashley.
- Álmodban kicsi szívem. – tettem hozzá.
- Nekem jó lapjaim vannak. – mondta flegmán.
- Nekem meg jobbak. – ellenkeztem.
- Na, ne veszekedjetek. – vágott közbe apu és összekeverte a kártyáinkat.
Mind ketten ordítani kezdtünk.
- Neeeeeeee!
- Na, most már mehetünk be. – nevettek apuék.
- Akkor is én nyertem volna. – súgta oda Ashley.
- Jól van, hidd csak ezt. – nevettem.
Bementünk és megkerestük a fiúkat.
- Merre? – kérdezte Ashley.
- Szerintem, ő … arra. – mondtam „magabiztosan”.
 Elindultunk, de anyuék még várták Lou szüleit. Egyszer csak sikítást hallottunk.
- Louis tegyél le! Wáá! Engedj el!
Nagyot nevettünk, mert megláttuk, ahogy Louis Harry-t viszi a vállán, egy szál alsógatyában.
- Sziasztok, lányok! – kiáltott Loui.
- Nem veszem be megint. – szólt Harry.
- Sziasztok! – integettünk.
Harry-nek kikerekedtek a szemei és pirultan integetett vissza.
- Szóval zavarunk, akkor mi most.. – kezdtem bele a mondandómba.
- Jaj, nem, dehogyis. – nevetett Louis.
- Gyertek utánam. – intett.
Így hát mentünk utána. Mivel Harry feje pont velünk szembe volt, így beszélgettünk.
- Szóval, mi a helyzet? – kérdezte Ashley.
- Semmi, csak lazulok. – nevetett.
- Azt látom. –tettem hozzá.
- Na, menjetek ide be, és mi is mindjárt jövünk. – mondta Louis és elfutott Harry-vel a hátán.
A szobában ott volt Liam és Niall.
- Sziasztok! – köszöntünk.
- Jaj, sziasztok! – kiáltott Liam.
Niall nagyon meg volt illetődve, vagy ijedve, de nagyon fura fejet vágott.
- Öm, nekem most ki kell mennem a mosdóba. – mondta Ashley.
- Megmutassam, hol van? – kérdezte Niall.
- Igen, megköszönném. – válaszolta.
- Szóval, Melody, hogy vagytok? – kérdezte Liam miközben készülődött.
- Velünk minden oké, de nektek még mindig érdekesebb az életetek, inkább te mesélj. - válaszoltam.
- Hát túl sok minden történik, úgyhogy el sem tudom mondani. –nevetett.
- Már nagyon izgulok. – tette hozzá.
- Nyugalom, minden rendben lesz, nagyon jók vagytok, úgyhogy nem lesz semmi gond. Egyébként nem értelek, hiszen most kevesebb ember előtt lépsz fel, mint az élő show-ban, akkor mi a baj? – kérdeztem.
- Jó, de akkor nem ismerjük azokat az embereket, de most a családunknak kell bizonyítani, és mi van, ha nem jól sikerül. – válaszolta és a kezét dörzsölgette.
- Jaj, ti már bizonyítottatok, hiszen itt vagytok a legjobbak között, minden rendben lesz, bízom bennetek. – öleltem meg.
- Köszönöm. – ölelt meg ő is.
- Na, de adj bele mindent, de hogy biztosra menjünk, mély levegő és most fújd ki. – utasítottam.
- Adok neked valamit, ami segíthet. – mondta majd átnyújtottam a szerencse karkötőm.
- Nem, ezt nem fogadhatom el. – visszakozott.
- Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. – mondtam majd a kezébe tettem.
- Nagyon köszönöm, ez sokat segít. - hatódott meg és ismét megölelt.
- Na, akkor mond utánam: Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mondtam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mormolta.
- Hangosabban! – kiáltottam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon! – mondta hangosan.
- Na, ezt vártam. - kacsintottam.
- Köszönöm. – nevetett.
- Na, végre, egy kicsit felszabadultál. – jegyeztem meg.
- Hála neked. – mosolygott.
Ekkor bejött Simon. Elállt a lélegzetem, hogy egy olyan ember előtt állhatok, akit mindig a Tv-ben csodáltam.
- Te lennél Melody? – mosolygott.
- I-i-i… nyöszörögtem.
- Na, mi az, elvitte a cica a nyelved? – nevetett.
- Nem, csak, jaj, nagyon örvendek, nekem ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel, és igen, én vagyok Melody. – böktem ki.
- Ohh köszönöm, ez nagyon kedves, de ha nem haragszol el kell rabolnom Liam-et egy pillanatra. – válaszolta.
- Nyugodtan, nekem úgy is meg kell keresnem a barátnőmet. – válaszoltam.
Majd kimentek és én is elindultam megkeresni a többieket, mert még át is kell öltöznöm.

32. Indulás!

Másnap mikor felkeltem ujjongtam.
- Eljött a nagy nap! Ma van a koncert! Jeeee! – táncoltam, hozzáteszem ülve.
Miután kiörültem magam letáncoltam a lépcsőn.
- Anya ma… - fejeztem volna be a mondatom, de a nagy táncolás közepette elestem.
- A-z-t a-k-a-a-a-a-a. –mondtam volna, de fájt, ahogy estem le a lépcsőn.
- Aucs. Szóval, azt akartam mondani, hogy ma van a koncert napja. – fejeztem be.
- Tudjuk, szóltál Ashley-nek? – kérdezte anya.
- Persze. – mosolyogtam.
- Van valami enni való étel? – kérdeztem.
- Csináltam gofrit, jó lesz?
- Remek.
- Kimegyek, segítek apunak. – mondta anya és kiment.
Én meg leültem és bekapcsoltam a TV-t.
- Különkiadás, ma van a várva várt nap, a One direction koncert! – jelentették be a hírekben.
- Haha, és én ott leszek. – mondtam nevetve a TV-nek.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Háló tessék! – szóltam bele.
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – kiáltást hallottam.
Úgy megijedtem, hogy eldobtam a telóm.
-Melody? Melody itt vagy? – kérdezte egy hang.
- Igen itt vagyok, de ezt a sikolyt mellőzhetnénk. – válaszoltam.
- Bocsi, csak annyira izgatott vagyok. Ja, Ashley vagyok. – hallottam Ashley-t.
- Nem mondod? – azt hitte nem tudom.
- Igen én is úgy vártam már. – tettem hozzá-
- Mikorra menjek? – kérdezte.
- Mondjuk egy 2 óra múlva?
- Oké, ott leszek, de most leteszem, mert kajás vagyok. – nevetett, majd letette.
A TV-ben még mindig a One Direction-ról volt szó és én csak nevettem, hogy ott leszek és még a Tv-sek sem mehetnek be,de én ott leszek. Miután végeztem a kajálással felmentem mosakodni aztán felöltöztem. Most még csak egy egyszerű ruhát vettem fel, mert minél kevesebbet kell szoknyában meg magas sarkúban tipegni annál jobb. Felvettem a zöld gatyámat és egy mintás fehér pólót aztán ebben voltam egész 11-ig. Leültem kicsit gépezni, és láttam, hogy 10 új üzenetem van, ilyen népszerű lennék, kérdeztem magamban. Jött Harry-től, hogy nehogy elfelejtsem a ma estét. Jött Dylan-től és Eric-től. Dylan csak az előadásról kérdezett, de azt még nem tudom, Eric pedig fagyizni hívott, de sajna ma nem érek rá. Visszaírtam Harry-nek, hogy ne aggódjon, mert ráncos lesz, de ő egyből visszaírt.
- Szia, jól van, na, csak biztosra megyek.
- Nyugi, ott leszünk. – válaszoltam.
- Már is megnyugodtam. – erősítette meg.
- Bocsi, de most mennem kell, hív Simon. – mondta és elment.
9 óra és nem tudom, mit tegyek. Ezért hát úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit.
- Csá anyu, mi a pálya, csá. Mit csinálsz? – kiáltottam anyunak.
- Befejeztük a kocsit, de már megyünk is. – válaszolta.
Apa kihozta a kocsit a műhelyből, de mintha hamupipőke hintója állt volna ott.
- Apa te vagy a legjobb. – kacsintottam.
- Nem mondod? –nevetett.
- Jól van apa, nem csalódtam benned. – tettem hozzá.
 Aztán anyuék bementek én meg körbementem a farmon, de mindenki csak henyélt, még a kutya se jött oda hozzám.
- Jól van, akkor le vagytok ejtve. – mondtam megsértődve, de ekkor sem figyeltek rám.
Így hát elindultam a házhoz, ekkor láttam, hogy Ashley közeledik.
- Hát te? –kérdeztem meglepve.
- Köhöm, hát én csak, itt vagyok. - mosolygott.
- Sajnálom, hogy el kell, keserítselek, de attól, hogy előbb jöttél, nem indulunk előbb. – fogtam meg a vállát.
- Ó, azt hittem. – hajtotta le a fejét.
- Menjünk be szerintem. – mondtam.
- Oké. – kapta fel a fejét.
Bementünk és anyuék készülődtek, amiben az a vicces, hogy egyikünk sem öltözött át, mert nem akarják, hogy összegyűrjem a ruhámat és ők sem, így csak betettük a kocsiba, de ők még motoszkáltak.
- Hát ez eltart egy darabig, üljünk le. – mondtam Ash-nek.
- Igen, ez nálunk is így szokott lenni. – nevetett majd leült.
- Várod már? – kérdeztem.
- Nem, azért jöttem másfél órával előbb. – nevetett.
- Jól van, harapd le a fejem, csak kérdeztem. – mondtam mentegetőzve.
45 perccel később…
- Gyerekek indulhatunk? – kérdezte anya.
- Milyen kérdés ez, már reggel óta menni akarok! – kiáltottam.
Beültünk a kocsiba és London felé vettük az irányt.
- Jaj, annyira izgatott vagyok! – mondogattuk Ashley-vel, anyuéknak meg már az agyukra mentünk.

31. Na de apa!

Elkezdtem a tanulást, de csak a spanyolhoz volt kedvem, úgyhogy előkotortam a könyveket. Olyan fél órát tanultam majd hallottam, hogy nyílik az ajtó, leszaladtam, hogy köszöntsem anyuékat.
- Sziasztok! Hol jártatok? Segítsek?
- Szia, kicsim, csak elmentünk egy kicsit vásárolni, mert nincs itthon az állatoknak kaja. Köszi, nem kell segíteni. – mondta apu.
- Anya hol van? – kérdeztem.
- Kint beszélget Carla-val. – válaszolta.
 Carla a szomszédjaink egyike, jóban vagyunk, mert ha elmegyünk itthonról, mindig vigyáznak az állatokra.
- És, mi jót vettetek? – kérdeztem és a szatyrokban kutakodtam.
- Mondom, hogy az állatoknak kaját, meg szombaton, ha megyünk a koncertre a fiúknak egy kis ajándékot. – mondta apu.
- Ú, megnézhetem? – ugrándoztam.
- Persze, de nem most. – nevetett.
- Na, légyszi! – könyörögtem.
- Nem, ezer dolgunk van. – mondta apu.
- Tényleg, mi?
- Segítened kell a műhelyben, mert ha nem végzek holnapig, akkor szombatig elhúzódhat. – válaszolta.
- Rendben, megyünk is. – mondtam majd elindultam a garázsba.
Ott állt egy régi csotrogány. Rá volt írva, hogy füst, hát mondom ez fürtölt, de az biztos, hogy nem egyszer.
- Jesszus, apa, ezzel mit kezdesz? – kérdeztem és befogtam az orrom, mert büdös volt.
- Ki kell cserélni rajta pár dolgot, aztán ki kéne csinosítanod. – kacsintott.
- Nekem? Hát szóval, oké. – makogtam.
Elkezdtük csinálni, de nagyon nem tudtam mit segíteni, mert rám, ha kész van, csak utána van szükség. Ezért kimentem.
 - Jaj, bocsánat. – mondtam, mert nekimentem valakinek. De rájöttem, hogy én lakok itt, úgyhogy mit mentegetőzök.
- Én kérek elnézést. – mondta egy kedves hang és felsegített.
- Ja, te vagy az. – öleltem át Eric-et.
- Bocsi, csak átjöttem, mert hallottam, hogy rosszul lettél, vagy mi, és gondoltam megkérdezem jobban vagy-e, mert gyorsan eljöttél. – mondta kedvesen.
- Ja, hát, igen, már jobban vagyok, és köszönöm, hogy így féltesz. – mosolyogtam.
- És mit csinálsz? – kérdezte.
- Apunak segítek.
- Mit csináltok?
- Kocsit javítunk, tudod apa autószerelő.
- Ja, értem.
- Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
- Nem kell, köszi, még én se tudok mit csinálni, mert én végzem az utolsó simításokat. – mosolyogtam.
- Gyere be. – szóltam.
- Jaj, nem, nem akarok zavarni. – visszakozott.
- Ha zavarnál nem hívnálak be. – néztem rá.
Kisebb unszolás után bejött.
- Wow! Jó nagy házatok van. – ámuldozott.
- Köszönöm. – nevetettem.  Megkínálhatlak valamivel?
- Egy pohár vizet elfogadnék. – mondta és felmérte a házat.
Amíg öntöttem vizet, Miranda körbeszaglászta.
- Sajnálom, mindenkivel ezt csinálja. – mondtam és letettem a vizet, majd levakartam róla Mira-t.
- Semmi baj, szeretem az állatokat. – mondta és megsimogatta.
Miranda egyből az ölébe huppant.
- Hát igen, szeret téged, az már látszik. – mosolyogtam.
- Ennek örülök, de annak még jobban, ha ebből a házból más is szeretne. – nézett csábítóan.
- Köhöm, szóval akkor mit szeretnél csinálni. – tereltem a témát.
- Nem is tudom, biztos nem zavarok? – kérdezte ismét.
- De, nagyon zavarsz. – válaszoltam.
- Jól van, akkor mondjuk, játszunk. – mondta és furcsa fejet vágott, majd magával rántott és a kanapén csikizett.
- Ne! Hagyd abba! – kiáltottam, és nagy nehezen magam alá gyűrtem, úgyhogy most én csikiztem.
- Hé, ez nem ér! Hagyd abba! – kiáltotta ő is.
- Dehogyisnem ér, nagyon is fer vagyok. – válaszoltam és folytattam.
Mikor leállított, sokáig néztünk egymásra. Majd nem elolvadtam a szemeitől, de ekkor apa hangját hallottam.
- Kicsim, gyere csak, segítened kéne!
- Már is megyek apa! – válaszoltam.
- Akkor azt hiszem, megyek. – mondta Eric és felkeltünk.
- Várj egy kicsit. – megfogtam a kezét.  Idd meg a vized. – nyújtottam neki a vizet.
Megitta és kiment.
- Apa vendégünk van! – szóltam apunak.
Feljött és köszöntötte Eric-et.
- Szia, Eric, Steve vagyok, de már találkoztunk. – nyújtotta a kezét.
- Igen, csókolom Mr Tomlinson, de nem is zavarok, és egyébként is mennem kell. – köszönt kedvesen.
- Szólíts nyugodtan Steve-nek. – mondta apu.
- Rendben Steve, viszlát. – köszönt el.
Kikísértem és a kapuban egy puszit is kapott, nem vártam, meg míg reagál rá, hanem elszaladtam. Még egyszer visszanéztem és azt láttam, hogy valamiféle örömtáncot jár, és csak nevettem.
- Kedves gyerek ez, tartsd meg. – mondta apu és furán néztem, hiszen ilyet még sohasem mondott.
- Na, de apa! – szóltam.
- Mi van, muszáj, hogy gyarapodjon a család. – nevetett.
- Jól van apa, gondolj a jövőre, de ne most. – nevettem.
Majd elment és egyedül dolgoztam a kocsin és csak Eric járt a fejemben.

30. Hosszas beszélgetés

Én is elindultam órára. Beléptem az ajtón és mindenki ezzel a kérdéssel rohamozott meg.
- Melody, te meg hol a fenében voltál?
- Rosszul lettem, de már jobban vagyok. – mondtam, de azon járt az agyam, hol lehet Ashley.
- Az a fontos, de most ülj le. – mosolygott Steffany és Eric.
Nem foglalkoztam az órával csak Ashley-n gondolkoztam, hiszen a legjobb barátnőm és miért nem mondja el, ha baj van, vagy ha nincs is baj, akkor is avasson be. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, de rájöttem, hogy a legjobb barátnők is néha titkolózhatnak, mert már volt, hogy én is eltitkoltam valamit, de azért rákérdezek erre a szőke srácra.
’ Bring bring bring …’ Hallottam a csöngő hangját. Meg se vártam, míg kiengednek, csak rohantam hazafelé. Beértem a házba, szokásos módon, megint kaptam egy cetlit. Na, de mindegy is, már megszoktam, most fontosabb dolgom van. Felmentem a gépre és láttam, hogy valaki skype-on keres. Bekapcsoltam a kamerát és a mikrofont és fogadtam a hívást.
- Szia, Melody! ’Vas happenin’?! – kiáltott Zayn.
- Sziaa! Semmi happenin'. – nevettem. Veletek mi van, nektek kicsit érdekesebb az életetek, mint nekem.
- Semmi, unalom van, vagyis csak gyakorlunk és gyakorlunk. – mondta unottan. Remélem nem felejtetted el a szombati koncertet. – nézett rám.
- Dehogy, azt nehéz lenne, mert mindenhova felírtam. – nevettem és mutattam a falamra.
- Akkor megnyugodtam. – mondta és hátranézett. Várj egy kicsit, megjött Niall.
Amíg visszajöttek, elmentem egy kis kajáért, mert éhes lettem. Találtam egy szelet pizzát, úgyhogy azt majszolgattam.
- Szia, Melody! – kiáltott Niall.
- Jaj, szia! – kiáltottam, és egy kicsit váratlanul ért a hatalmas ricsaj.
- Bocsi, hehe. – nevetett.
- Semmi, te meg hol jártál báránykám? – kérdeztem.
- Khm, egy kis sétára mentem. – mondta, de nem volt meggyőző.
- Kicsi séta, kicsi séta? Egy kicsi lánnyal, mi? – nevettem.
- Mi, dehogyis! – kerekedett ki a szeme.
- Aha, persze már, én is ezt mondanám. – húztam fel a szemöldököm.
- Pillanat, mindjárt jövök. – mondta Zayn.
- Rendben. – válaszoltam és beleharaptam a pizzámba.
- Melody légyszi ne mondd el a fiúknak, de tényleg egy lánnyal voltam. – mondta elpirultan.
- Tudom, hiszen láttam rajtad. – mosolyogtam. Nem akarlak elkeseríteni, de nem túl jó a poker face-d.- mondtam szomorúan és ettem a kajámat.
- Uh, adj egy harit, légyszi. – mondta és majd kifolyt a nyála.
- Gyere ide. – nevettem.
- Na, mindegy. – nevetett. De akkor nem mondom el nekik, ugye? – kérdezte szépen nézve.
- Persze, hogy nem mondom, minek gondolsz te engem, besúgónak? - kérdeztem felháborodva.
- Jó tudom, hogy nem vagy olyan, de muszáj bebiztosítanom magam. – kacsintott.
- És szabad tudnom, ki a szerencsés? – kérdeztem nagy mosollyal.
- Hát, még nem szeretném elmondani, mert ezt még vele is tisztáznom kell. – mondta.
- Ja, értelek, nem erőszak a disznótor, én tudok várni. –kacsintottam.
- De most mennem kell, mert hulla fáradt vagyok. – mondta és nyújtózkodott.
- Menj csak, és jó étvágyat. – nevettem.
- Honnan tudtad? – kérdezte döbbenten.
- Niall, ismerlek, tudom, hogy mindig eszel. – nevettem.
- Na, hát akkor, köszi, és szia. – integetett.
- Kivel beszéltek? – hallottam Harry hangját a háttérből.
- Melody-val, menj, beszélj vele! – kiabált a háttérből Niall.
Leült Harry a gép elé.
- Oh, szia, Melody! Azt hittem, csak viccelnek. – mondta és láttam, hogy nincs rajta póló.
- Nem, nem viccelnek. – kacsintottam.
- Öhm, bocsi, nem tudtam, hogy vendégünk van, ezért nem öltöztem fel. – mondta és elszégyellte magát.
- Semmi baj, tudom, hogyha jön is vendég, akkor is így vagy, úgyhogy ne zavartasd magad. –mondtam mosollyal.
- Túl jól ismersz. – mondta széles mosollyal.
- Én is ezt mondta! – kiáltott Niall a konyhából.
Ekkor nevetni kezdtünk.
- És mi van veled? – kérdezte Harry.
- Semmi különös, inkább te mesélj. – mondtam.
- Hát nekünk próbálásból áll az egész nap, nem nagy cucc.
- Nem vagy túl lelkes. – mondtam.
- Ja, nem, csak fáradt vagyok. – mondta és megdörzsölte a szemét.
- Akkor menj, feküdj le. – mosolyogtam.
- De nem haragszol, ha elmegyek? – kérdezte álmosan.
- Dehogyis, nektek most pihenni kell. – mosolyogtam.
- Akkor köszönöm. – válaszolta, majd bedőlt a háta mögött lévő ágyba.
- Szia Melody! – kiáltott Louis.
- Jaj, emberek. Hanyagoljátok a kiáltást, mert megsüketülök. – mondtam miközben visszatápászkodtam a székemre.
- Hupsz, jól vagy, ugye? – kérdezte, és megnézte, hogyan kelek fel.
- Meg vagyok, de segíthetnél. –nevettem.
- Szombatin találkozunk, ugye? – kérdezte.
- Lehet, hogy összefutunk. –mondtam.
- Remélem, és kit hozol? – kérdezte mosollyal.
- Ashley-t.- néztem szépem.
- Gondolhattam volna, ez olyan alap dolog. – nevetett.
- Steffany-t is hívtam, de nem ér rá, mert mennek el. – mondtam szomorúan.
- Oh, nem baj, lesz még ilyen. – kacsintott.
Láttam, hogy iszik, ezért megkínáltam magam.
- Mit iszol, adhatsz nekem is, megengedem. – mosolyogtam.
- Valami szörpöt, Liam csinálta. – mutatott Liam-re. Várj, dobom. - válaszolta és tényleg eldobta a poharat.
Mindenki nevetni kezdett.
- Hupsz, kicsúszott. – mondta és utána mászott.
- Sajnálom az ottani takarítónőt. – mondtam.
- Köszönöm Melody, én is sajnálom magam. – nézett a kamerába Liam.
- Nem is szoktál takarítani! – kiáltott Zayn.
- Ezt meg kell erősítenem. – mondta Niall is.
- Na, kössz, azt hittem, most pro lehetek, de nem. – mondta Liam szomorúan.
- Liam, jegyezd meg, a pro én vagyok. – nevettem.
- Ennyi! – adott életjelet Harry az ágyról.
- Dzseronimó! – kiáltotta Louis és ráugrott Harry-re.
- Louis, ne rontsd meg az unokahúgod. – mondta Zayn és eltakarta a kamerát.
- Nyugodtan csináljátok, úgy is mennem kell, majd még beszélünk, legkésőbb szombaton. Sziasztok! – integettem.
Ők is mind integettek, majd kikapcsoltam a kamerát. Felmentem twitter-re, hátha fent van Ashley, de nem volt szerencsém, ezért nekiálltam tanulni.