28. Jaj, Dylan, csak a baj van veled

Mikor sikerült elaludnom éreztem, hogy valami nem oké. Nem is tévedtem annyi hülyeséget álmodtam, hogy alig bírtam felkelni, úgy lefárasztotta az agyam. Nagy nehezen sikerült kivánszorognom, de lelki erőm nem volt, hogy fel is öltözzek. Égnek álló hajjal mentem le a lépcsőm és, mikor anya meglátott, csak ennyit mondott.
- Úristen, Melody, hogy nézel ki?
- Nem tetszek, így megyek suliba, szerintem nagyon style-os vagyok. – válaszoltam és a pizsamámra néztem.
- Anyukaaa, légyszi adjál nékem enni.- néztem rá nagy szemeimmel.
- Micsoda, bocsi, nem figyeltem. – mondta a bambulás után.
- Kaja+tányér+ villa+én= boldog reggeliző kislány. – mondtam miközben mutogattam, hogy mi kéne.
- Ja, máris adom, zabpehely jó lesz?
- Aha. – kacsintottam.
Gyorsan megreggeliztem, aztán felmentem öltözni. Vettem fel egy zöld pólót és egy rövidnadrágot. Nagyon sütött a nap, ezért előkotortam az egyik napszemüvegemet, ebben a pillanatban anya hangját hallottam.
- Kicsim, lejönnél egy kicsit, mert téged keresnek!
Egyből leszáguldottam a lépcsőn.
- Superman is here! – kiáltottam és egy ugrással földre érkeztem.
- Szia, Melody. – láttam Eric-et.
- Oh, szia, bocsánat. – szégyelltem el magam.
- Egy pillanat és kész vagyok. – mondtam és felkaptam a táskámat és egy cipőt.
- Na, most már mehetünk. – mondtam nagy mosollyal.
Kimentünk a kapun, elköszöntem még előtte anyuéktól és elindultunk. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, de én nagyon ideges voltam, vagyis meg voltam ijedve, vagyis nem is tudom mit éreztem.
- Öhm Melody. – hallottam amint megszólít.
Ebben a pillanatban hevesebben vert a szívem és csak annyira tellett, hogy odaforduljak.
- Tudod, csak azt szerettem volna, hogy.. – és itt csak néztünk egymás szemébe.
- Ja, csak annyi, hogy ma milyen óráink lesznek? – fejezte be.
- Hát, lesz spanyol, matek, tesi, spanyol töri és még irodalom. – válaszoltam.
- Köszi. – mondta és elfordította fejét, de láttam, hogy nem ezt akarta, de nem mertem rákérdezni.
- Aloha fiúk, lányok! – ölelt át minket Dylan hátulról.
- Először is, áucs, másodszor, szevasz, fiam! – kiáltottam a fülébe.
- Áucs, na, most már mehetünk be. – mondta Dylan.
Bemenetünk a suliba, és amikor mentünk a helyünkhöz, na, kik ültek ott, Diana és a klónjai.
- Gyerekek tipli van, ez itt picsa mentes övezet. – mondtam miközben menetem oda.
- Bocsi Melody, csak téged vártunk, picsa?! – kérdezte és csípőre tett kézzel állt.
- Süket vagy, vagy csak nagyot halló, jól hallottad, vigyétek innen a kényelmes kis feneketeket, köszi puszi. – vágtam rá a választ.
Ezután csak flegma fejet vágtak, egyszerre, és elmentek.
- Ez kedves volt. – jött oda hozzánk Ashley.
- Tudom, olyan cuki vagyok, nem? – mondtam cuki mosollyal.
- De, nagyon aranyos. – nevetett Steffany is.
Nem sokáig tudtunk beszélgetni, mert kijött az igazgató, hogy bejelentsen valamit.
- Gyerekek, fontos hírem van, jövőhónapban egy darabot fogtok előadni, és erre várunk szereplőket. Nem akarom kerülgetni a forró kását, ha nem lesz péntekre 20 ember, mi fogunk kijelölni, úgyhogy jobban teszitek, ha magatoktól jelentkeztek. Ja, és még valami, jövő héten lesz az új játszótér felavatása és várunk titeket szeretettel. Köszönöm a figyelmeteket, jó tanulást. – fejezte be mondatát.
- Hurrá, melyik hülye fog jelentkezni ebbe a darabba? – kérdeztem „nagy lelkesedéssel”.
- Na, majd én! – kiáltott fel Stef.
- Se. – vágta rá Ashley, ezután Steffany visszaült szomorúan.
- De nem is mond rosszat, mi lenne, ha mindannyian jelentkeznénk, és akkor legalább együtt hülyülhetnénk. – lelkesedett fel Dylan.
- Dylan te nem tudod, mit beszélsz, tudod milyen idegesítőek az ilyen darabok. – válaszoltam.
- De mi tennénk érdekesebbé.
- Jaj, Dylan.
- Légyszi! – könyörgött és kiskutya szemeket meresztett.
- Szerintem is jó ötlet. – csatlakozott a beszélgetéshez Eric.
- Na, mondom én, hogy jó ötlet. – nevetett fel Steffany.
- Jaj, Dylan, csak a baj van veled, de rendben, beleegyezem. Mit szólsz hozzá Ashley? – fordultam Ashley-hez.
- Ashley? – de nem volt ott senki.