32. Indulás!

Másnap mikor felkeltem ujjongtam.
- Eljött a nagy nap! Ma van a koncert! Jeeee! – táncoltam, hozzáteszem ülve.
Miután kiörültem magam letáncoltam a lépcsőn.
- Anya ma… - fejeztem volna be a mondatom, de a nagy táncolás közepette elestem.
- A-z-t a-k-a-a-a-a-a. –mondtam volna, de fájt, ahogy estem le a lépcsőn.
- Aucs. Szóval, azt akartam mondani, hogy ma van a koncert napja. – fejeztem be.
- Tudjuk, szóltál Ashley-nek? – kérdezte anya.
- Persze. – mosolyogtam.
- Van valami enni való étel? – kérdeztem.
- Csináltam gofrit, jó lesz?
- Remek.
- Kimegyek, segítek apunak. – mondta anya és kiment.
Én meg leültem és bekapcsoltam a TV-t.
- Különkiadás, ma van a várva várt nap, a One direction koncert! – jelentették be a hírekben.
- Haha, és én ott leszek. – mondtam nevetve a TV-nek.
Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Háló tessék! – szóltam bele.
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – kiáltást hallottam.
Úgy megijedtem, hogy eldobtam a telóm.
-Melody? Melody itt vagy? – kérdezte egy hang.
- Igen itt vagyok, de ezt a sikolyt mellőzhetnénk. – válaszoltam.
- Bocsi, csak annyira izgatott vagyok. Ja, Ashley vagyok. – hallottam Ashley-t.
- Nem mondod? – azt hitte nem tudom.
- Igen én is úgy vártam már. – tettem hozzá-
- Mikorra menjek? – kérdezte.
- Mondjuk egy 2 óra múlva?
- Oké, ott leszek, de most leteszem, mert kajás vagyok. – nevetett, majd letette.
A TV-ben még mindig a One Direction-ról volt szó és én csak nevettem, hogy ott leszek és még a Tv-sek sem mehetnek be,de én ott leszek. Miután végeztem a kajálással felmentem mosakodni aztán felöltöztem. Most még csak egy egyszerű ruhát vettem fel, mert minél kevesebbet kell szoknyában meg magas sarkúban tipegni annál jobb. Felvettem a zöld gatyámat és egy mintás fehér pólót aztán ebben voltam egész 11-ig. Leültem kicsit gépezni, és láttam, hogy 10 új üzenetem van, ilyen népszerű lennék, kérdeztem magamban. Jött Harry-től, hogy nehogy elfelejtsem a ma estét. Jött Dylan-től és Eric-től. Dylan csak az előadásról kérdezett, de azt még nem tudom, Eric pedig fagyizni hívott, de sajna ma nem érek rá. Visszaírtam Harry-nek, hogy ne aggódjon, mert ráncos lesz, de ő egyből visszaírt.
- Szia, jól van, na, csak biztosra megyek.
- Nyugi, ott leszünk. – válaszoltam.
- Már is megnyugodtam. – erősítette meg.
- Bocsi, de most mennem kell, hív Simon. – mondta és elment.
9 óra és nem tudom, mit tegyek. Ezért hát úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit.
- Csá anyu, mi a pálya, csá. Mit csinálsz? – kiáltottam anyunak.
- Befejeztük a kocsit, de már megyünk is. – válaszolta.
Apa kihozta a kocsit a műhelyből, de mintha hamupipőke hintója állt volna ott.
- Apa te vagy a legjobb. – kacsintottam.
- Nem mondod? –nevetett.
- Jól van apa, nem csalódtam benned. – tettem hozzá.
 Aztán anyuék bementek én meg körbementem a farmon, de mindenki csak henyélt, még a kutya se jött oda hozzám.
- Jól van, akkor le vagytok ejtve. – mondtam megsértődve, de ekkor sem figyeltek rám.
Így hát elindultam a házhoz, ekkor láttam, hogy Ashley közeledik.
- Hát te? –kérdeztem meglepve.
- Köhöm, hát én csak, itt vagyok. - mosolygott.
- Sajnálom, hogy el kell, keserítselek, de attól, hogy előbb jöttél, nem indulunk előbb. – fogtam meg a vállát.
- Ó, azt hittem. – hajtotta le a fejét.
- Menjünk be szerintem. – mondtam.
- Oké. – kapta fel a fejét.
Bementünk és anyuék készülődtek, amiben az a vicces, hogy egyikünk sem öltözött át, mert nem akarják, hogy összegyűrjem a ruhámat és ők sem, így csak betettük a kocsiba, de ők még motoszkáltak.
- Hát ez eltart egy darabig, üljünk le. – mondtam Ash-nek.
- Igen, ez nálunk is így szokott lenni. – nevetett majd leült.
- Várod már? – kérdeztem.
- Nem, azért jöttem másfél órával előbb. – nevetett.
- Jól van, harapd le a fejem, csak kérdeztem. – mondtam mentegetőzve.
45 perccel később…
- Gyerekek indulhatunk? – kérdezte anya.
- Milyen kérdés ez, már reggel óta menni akarok! – kiáltottam.
Beültünk a kocsiba és London felé vettük az irányt.
- Jaj, annyira izgatott vagyok! – mondogattuk Ashley-vel, anyuéknak meg már az agyukra mentünk.