-Na, akkor adhatnál valami kaját, mer, nem utasítanám
vissza. - mondtam apunak és kopogtattam az asztalt.
- Azt tudom, hogy nem. – nevetett és elém tett egy tál lasagne-t .
- Hm, ezt szeretem. – mondtam és megnyaltam a szám.
Miközben ettem apa elment tévézni. Ekkor odajött Miranda és kaját kunyizott, nem kellett sokáig kérni és csempésztem neki egy kicsit. Apa hirtelen hátra fordult én pedig úgy tettem, mintha nem történt volna semmi. Egyszer csak SMS-t jelzett a telefonom. Harry-től jött, vajon mi történt.
’ Szia Melody, most érkeztünk meg, csak szerettelek volna értesíteni és megkérdezni, milyen napod volt. Remélem, hamarosan tudunk beszélni, de sajnos most mennem kell. Vigyázz magadra, sok puszi Harry.’ Ez állt benne. Nem értettem, hogy miért írt, de válaszoltam neki, elmondtam mi volt ma, vagyis tömören összefoglaltam az eseményeket. Mikor végeztem a kajával felmentem tanulni. Elővettem a föci könyvet és tanulás helyett azt néztem, hogy hány centi van köztem és Louis között. Bár térképen csak másfél centi, de a szívemben akkora az üresség, hogy a világegyetem is kicsi. Nagyon hiányzik, nem tudom kinek elmondani minden bánatom és örömöm és ez szörnyű. Fél órát viccelődtem a térképpel és átírtam New Zealand-ot New Zaynlandra, Hungary-t Hungharry-re, Louisiana-n nem is kellett változtatni, de Liam-nek csak Spayne-t találtam, sajna, Niall-ra már nem tudom mit írtam, de az is vicces volt. Mikor ezzel végeztem jött a matek, ott is sok hülyeséget csináltam. Kiszámoltam a fiúk térfogatát, a hajuk centimétereit felhasználtam a felszínes házimhoz, bár Harry-nél igen érdekes lett a végeredmény. Kezdtem fáradni, úgyhogy gyorsan megcsináltam a többi házit és elmentem fürödni. Játszottam egy kicsit az üres samponos flakonnal, hát ige, unatkoztam, majd mikor meguntam, feltápászkodtam és kijöttem. Felvettem a Scooby-Doo’s pizsimet és behuppantam az ágyba. Kezembe vettem a telefont és egy nem fogadott hívásom volt.
- Milyen népszerű vagyok. – gondoltam magamban.
- Ismeretlen szám, hmm, vajon ki lehetett az?
Hallottam, hogy csörög a vezetékes telefon így kimentem és felvettem.
- Nem veszünk. – jelentettem ki.
- Öhm, szia, Melody te vagy az? – hallottam egy ismerős hangot.
- Ó, szia, Eric, bocsi, de ezt muszáj volt. – mondtam nevetve.
- Jaj, szia, már megijedtem, hogy nem jó számot hívtam. – mondta nagy megkönnyebbüléssel.
- Nem jönnél ki egy kicsit, ha szépen megkérlek. – mondta aranyosan.
- Hát, ami azt illeti, pizsamában vagyok, de ha nagyon akarod, kimehetek, ha nem zavar. – mondtam miközben a hajamat tekergettem, nem tudom miért, csak nem bírtam abbahagyni.
- Dehogy zavar. – mondta nevetve.
Miután letettük a telefont, leszaladtam, vettem fel egy cipőt és kimentem. Eric már ott állt a kapuban.
- Szia! – kiáltottam.
- Szia. – mondta édesen nézve.
- Cuki a pizsid. – tette hozzá.
- Tudom, nagyon cuki. – mondtam nagy vigyorral.
- Remélem nem baj, hogy kizargattalak.
- Dehogyis, örülök, hogy kerestél.
- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél te és a családod, hogy jobban megismerkedjenek, mert hát, ha már szomszédok leszünk szeretnénk veletek jóba lenni. – mondta és a kezét dörzsölte.
- Remekül hangzik, anyuék is biztos örülnének, de sajna ez a hétvége nem jó, mert jön az unokatesóm, de majd megbeszélünk egy időpontot, ha neked is megfelel. – néztem rá nagy szemeimmel.
- Tökéletes. – mondta ámuldozva.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Ja, és még azt szerettem volna kérdezni, hogy holnap van kedved együtt menni, mármint a suliba. – kérdezte félénken.
- Persze, ma is együtt mentünk, vagyis majdnem, ott mentem mögötted. – mondtam nevetve.
- Tényleg, nem is láttam, bocsánat. – mondta és elszégyellte magát.
- Semmi baj, úgyis még fáradt voltam, nem lett volna téma.
- Veled nincs olyan, hogy nincs téma. – mosolygott és persze én is, majd ezt mondta.
- Gyönyörű a mosolyod.
Ettől a mondattól majdnem elolvadtam, és éreztem, hogy elpirulok.
- Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni. – mondta és még mindig olyan aranyosan mosolygott, hogy nem bírtam abbahagyni a mosolygást és a pirulást.
- Semmi baj, csak ilyet még nem mondtak nekem, de nagyon kedves tőled. – mondtam még mindig nagy mosollyal.
- De megkérhetlek, hogy ne nézz így. – mondtam és eltakartam az arcom.
- Miért, zavar? – kérdezte és úgy nézett, mint aki el akar csábítani.
- Nem zavar, hanem én jövök zavarba. – mondtam és kikukucskáltam egy kis résen.
- Akkor nem hagyom abba. – mondta és még szebben nézett.
- Rendben, nem csak te tudsz szépen nézni. – kimondtam majd közelebb hajoltam és ismét ezt mondtam, de most megcsillogtattam a szemeimet, ezt csak különleges alkalmakkor szoktam bevetni, de most vészhelyzet van.
- Légyszi Eric ne nézz így, mert zavarba hozol.
- Ö….ö….ö. – próbálta kinyögni.
- R-rendben nem n-nézek úgy, d-d-de te se, légyszives. – mondta tátott szájjal.
- Köszönöm. – ugrottam vissza rendes helyzetembe.
- Ez meg mi volt? – kérdezte döbbent arccal.
- Ez, ez egy kis trükk tőle, ennek a nézésemnek senki nem tud ellenállni, de ritkán használom. - mondtam kacsintva.
- Nézhetsz rám sűrűn így, csak elveszítem a fejem, de imádni fogom a nézésed. – mondta mosolyogva.
- Már megint kezded, itt hagylak. – fenyegettem.
- Ajjaj, akkor abbahagyom.
- Ne haragudj, de most megyek, mert kezdek fáradt lenni, de majd holnap találkozunk. – mondtam és megöleltem.
Szegény meglepődött egy kicsit és nehezen mondta el az utolsó mondatot.
- Köszönöm, hogy szántál rám egy kis időt, szép álmokat, holnap találkozunk.
Ezután elindultam befelé, még egyszer hátrafordultam és egy integetéssel váltunk el. Miután elértem az ágyamat, belehuppantam és megöleltem a párnám. Annyira boldog voltam, hogy leírhatatlan. Nehezen aludtam el, mert kusza érzések kavarogtak bennem.
- Azt tudom, hogy nem. – nevetett és elém tett egy tál lasagne-t .
- Hm, ezt szeretem. – mondtam és megnyaltam a szám.
Miközben ettem apa elment tévézni. Ekkor odajött Miranda és kaját kunyizott, nem kellett sokáig kérni és csempésztem neki egy kicsit. Apa hirtelen hátra fordult én pedig úgy tettem, mintha nem történt volna semmi. Egyszer csak SMS-t jelzett a telefonom. Harry-től jött, vajon mi történt.
’ Szia Melody, most érkeztünk meg, csak szerettelek volna értesíteni és megkérdezni, milyen napod volt. Remélem, hamarosan tudunk beszélni, de sajnos most mennem kell. Vigyázz magadra, sok puszi Harry.’ Ez állt benne. Nem értettem, hogy miért írt, de válaszoltam neki, elmondtam mi volt ma, vagyis tömören összefoglaltam az eseményeket. Mikor végeztem a kajával felmentem tanulni. Elővettem a föci könyvet és tanulás helyett azt néztem, hogy hány centi van köztem és Louis között. Bár térképen csak másfél centi, de a szívemben akkora az üresség, hogy a világegyetem is kicsi. Nagyon hiányzik, nem tudom kinek elmondani minden bánatom és örömöm és ez szörnyű. Fél órát viccelődtem a térképpel és átírtam New Zealand-ot New Zaynlandra, Hungary-t Hungharry-re, Louisiana-n nem is kellett változtatni, de Liam-nek csak Spayne-t találtam, sajna, Niall-ra már nem tudom mit írtam, de az is vicces volt. Mikor ezzel végeztem jött a matek, ott is sok hülyeséget csináltam. Kiszámoltam a fiúk térfogatát, a hajuk centimétereit felhasználtam a felszínes házimhoz, bár Harry-nél igen érdekes lett a végeredmény. Kezdtem fáradni, úgyhogy gyorsan megcsináltam a többi házit és elmentem fürödni. Játszottam egy kicsit az üres samponos flakonnal, hát ige, unatkoztam, majd mikor meguntam, feltápászkodtam és kijöttem. Felvettem a Scooby-Doo’s pizsimet és behuppantam az ágyba. Kezembe vettem a telefont és egy nem fogadott hívásom volt.
- Milyen népszerű vagyok. – gondoltam magamban.
- Ismeretlen szám, hmm, vajon ki lehetett az?
Hallottam, hogy csörög a vezetékes telefon így kimentem és felvettem.
- Nem veszünk. – jelentettem ki.
- Öhm, szia, Melody te vagy az? – hallottam egy ismerős hangot.
- Ó, szia, Eric, bocsi, de ezt muszáj volt. – mondtam nevetve.
- Jaj, szia, már megijedtem, hogy nem jó számot hívtam. – mondta nagy megkönnyebbüléssel.
- Nem jönnél ki egy kicsit, ha szépen megkérlek. – mondta aranyosan.
- Hát, ami azt illeti, pizsamában vagyok, de ha nagyon akarod, kimehetek, ha nem zavar. – mondtam miközben a hajamat tekergettem, nem tudom miért, csak nem bírtam abbahagyni.
- Dehogy zavar. – mondta nevetve.
Miután letettük a telefont, leszaladtam, vettem fel egy cipőt és kimentem. Eric már ott állt a kapuban.
- Szia! – kiáltottam.
- Szia. – mondta édesen nézve.
- Cuki a pizsid. – tette hozzá.
- Tudom, nagyon cuki. – mondtam nagy vigyorral.
- Remélem nem baj, hogy kizargattalak.
- Dehogyis, örülök, hogy kerestél.
- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél te és a családod, hogy jobban megismerkedjenek, mert hát, ha már szomszédok leszünk szeretnénk veletek jóba lenni. – mondta és a kezét dörzsölte.
- Remekül hangzik, anyuék is biztos örülnének, de sajna ez a hétvége nem jó, mert jön az unokatesóm, de majd megbeszélünk egy időpontot, ha neked is megfelel. – néztem rá nagy szemeimmel.
- Tökéletes. – mondta ámuldozva.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Ja, és még azt szerettem volna kérdezni, hogy holnap van kedved együtt menni, mármint a suliba. – kérdezte félénken.
- Persze, ma is együtt mentünk, vagyis majdnem, ott mentem mögötted. – mondtam nevetve.
- Tényleg, nem is láttam, bocsánat. – mondta és elszégyellte magát.
- Semmi baj, úgyis még fáradt voltam, nem lett volna téma.
- Veled nincs olyan, hogy nincs téma. – mosolygott és persze én is, majd ezt mondta.
- Gyönyörű a mosolyod.
Ettől a mondattól majdnem elolvadtam, és éreztem, hogy elpirulok.
- Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni. – mondta és még mindig olyan aranyosan mosolygott, hogy nem bírtam abbahagyni a mosolygást és a pirulást.
- Semmi baj, csak ilyet még nem mondtak nekem, de nagyon kedves tőled. – mondtam még mindig nagy mosollyal.
- De megkérhetlek, hogy ne nézz így. – mondtam és eltakartam az arcom.
- Miért, zavar? – kérdezte és úgy nézett, mint aki el akar csábítani.
- Nem zavar, hanem én jövök zavarba. – mondtam és kikukucskáltam egy kis résen.
- Akkor nem hagyom abba. – mondta és még szebben nézett.
- Rendben, nem csak te tudsz szépen nézni. – kimondtam majd közelebb hajoltam és ismét ezt mondtam, de most megcsillogtattam a szemeimet, ezt csak különleges alkalmakkor szoktam bevetni, de most vészhelyzet van.
- Légyszi Eric ne nézz így, mert zavarba hozol.
- Ö….ö….ö. – próbálta kinyögni.
- R-rendben nem n-nézek úgy, d-d-de te se, légyszives. – mondta tátott szájjal.
- Köszönöm. – ugrottam vissza rendes helyzetembe.
- Ez meg mi volt? – kérdezte döbbent arccal.
- Ez, ez egy kis trükk tőle, ennek a nézésemnek senki nem tud ellenállni, de ritkán használom. - mondtam kacsintva.
- Nézhetsz rám sűrűn így, csak elveszítem a fejem, de imádni fogom a nézésed. – mondta mosolyogva.
- Már megint kezded, itt hagylak. – fenyegettem.
- Ajjaj, akkor abbahagyom.
- Ne haragudj, de most megyek, mert kezdek fáradt lenni, de majd holnap találkozunk. – mondtam és megöleltem.
Szegény meglepődött egy kicsit és nehezen mondta el az utolsó mondatot.
- Köszönöm, hogy szántál rám egy kis időt, szép álmokat, holnap találkozunk.
Ezután elindultam befelé, még egyszer hátrafordultam és egy integetéssel váltunk el. Miután elértem az ágyamat, belehuppantam és megöleltem a párnám. Annyira boldog voltam, hogy leírhatatlan. Nehezen aludtam el, mert kusza érzések kavarogtak bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése