30. Hosszas beszélgetés

Én is elindultam órára. Beléptem az ajtón és mindenki ezzel a kérdéssel rohamozott meg.
- Melody, te meg hol a fenében voltál?
- Rosszul lettem, de már jobban vagyok. – mondtam, de azon járt az agyam, hol lehet Ashley.
- Az a fontos, de most ülj le. – mosolygott Steffany és Eric.
Nem foglalkoztam az órával csak Ashley-n gondolkoztam, hiszen a legjobb barátnőm és miért nem mondja el, ha baj van, vagy ha nincs is baj, akkor is avasson be. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, de rájöttem, hogy a legjobb barátnők is néha titkolózhatnak, mert már volt, hogy én is eltitkoltam valamit, de azért rákérdezek erre a szőke srácra.
’ Bring bring bring …’ Hallottam a csöngő hangját. Meg se vártam, míg kiengednek, csak rohantam hazafelé. Beértem a házba, szokásos módon, megint kaptam egy cetlit. Na, de mindegy is, már megszoktam, most fontosabb dolgom van. Felmentem a gépre és láttam, hogy valaki skype-on keres. Bekapcsoltam a kamerát és a mikrofont és fogadtam a hívást.
- Szia, Melody! ’Vas happenin’?! – kiáltott Zayn.
- Sziaa! Semmi happenin'. – nevettem. Veletek mi van, nektek kicsit érdekesebb az életetek, mint nekem.
- Semmi, unalom van, vagyis csak gyakorlunk és gyakorlunk. – mondta unottan. Remélem nem felejtetted el a szombati koncertet. – nézett rám.
- Dehogy, azt nehéz lenne, mert mindenhova felírtam. – nevettem és mutattam a falamra.
- Akkor megnyugodtam. – mondta és hátranézett. Várj egy kicsit, megjött Niall.
Amíg visszajöttek, elmentem egy kis kajáért, mert éhes lettem. Találtam egy szelet pizzát, úgyhogy azt majszolgattam.
- Szia, Melody! – kiáltott Niall.
- Jaj, szia! – kiáltottam, és egy kicsit váratlanul ért a hatalmas ricsaj.
- Bocsi, hehe. – nevetett.
- Semmi, te meg hol jártál báránykám? – kérdeztem.
- Khm, egy kis sétára mentem. – mondta, de nem volt meggyőző.
- Kicsi séta, kicsi séta? Egy kicsi lánnyal, mi? – nevettem.
- Mi, dehogyis! – kerekedett ki a szeme.
- Aha, persze már, én is ezt mondanám. – húztam fel a szemöldököm.
- Pillanat, mindjárt jövök. – mondta Zayn.
- Rendben. – válaszoltam és beleharaptam a pizzámba.
- Melody légyszi ne mondd el a fiúknak, de tényleg egy lánnyal voltam. – mondta elpirultan.
- Tudom, hiszen láttam rajtad. – mosolyogtam. Nem akarlak elkeseríteni, de nem túl jó a poker face-d.- mondtam szomorúan és ettem a kajámat.
- Uh, adj egy harit, légyszi. – mondta és majd kifolyt a nyála.
- Gyere ide. – nevettem.
- Na, mindegy. – nevetett. De akkor nem mondom el nekik, ugye? – kérdezte szépen nézve.
- Persze, hogy nem mondom, minek gondolsz te engem, besúgónak? - kérdeztem felháborodva.
- Jó tudom, hogy nem vagy olyan, de muszáj bebiztosítanom magam. – kacsintott.
- És szabad tudnom, ki a szerencsés? – kérdeztem nagy mosollyal.
- Hát, még nem szeretném elmondani, mert ezt még vele is tisztáznom kell. – mondta.
- Ja, értelek, nem erőszak a disznótor, én tudok várni. –kacsintottam.
- De most mennem kell, mert hulla fáradt vagyok. – mondta és nyújtózkodott.
- Menj csak, és jó étvágyat. – nevettem.
- Honnan tudtad? – kérdezte döbbenten.
- Niall, ismerlek, tudom, hogy mindig eszel. – nevettem.
- Na, hát akkor, köszi, és szia. – integetett.
- Kivel beszéltek? – hallottam Harry hangját a háttérből.
- Melody-val, menj, beszélj vele! – kiabált a háttérből Niall.
Leült Harry a gép elé.
- Oh, szia, Melody! Azt hittem, csak viccelnek. – mondta és láttam, hogy nincs rajta póló.
- Nem, nem viccelnek. – kacsintottam.
- Öhm, bocsi, nem tudtam, hogy vendégünk van, ezért nem öltöztem fel. – mondta és elszégyellte magát.
- Semmi baj, tudom, hogyha jön is vendég, akkor is így vagy, úgyhogy ne zavartasd magad. –mondtam mosollyal.
- Túl jól ismersz. – mondta széles mosollyal.
- Én is ezt mondta! – kiáltott Niall a konyhából.
Ekkor nevetni kezdtünk.
- És mi van veled? – kérdezte Harry.
- Semmi különös, inkább te mesélj. – mondtam.
- Hát nekünk próbálásból áll az egész nap, nem nagy cucc.
- Nem vagy túl lelkes. – mondtam.
- Ja, nem, csak fáradt vagyok. – mondta és megdörzsölte a szemét.
- Akkor menj, feküdj le. – mosolyogtam.
- De nem haragszol, ha elmegyek? – kérdezte álmosan.
- Dehogyis, nektek most pihenni kell. – mosolyogtam.
- Akkor köszönöm. – válaszolta, majd bedőlt a háta mögött lévő ágyba.
- Szia Melody! – kiáltott Louis.
- Jaj, emberek. Hanyagoljátok a kiáltást, mert megsüketülök. – mondtam miközben visszatápászkodtam a székemre.
- Hupsz, jól vagy, ugye? – kérdezte, és megnézte, hogyan kelek fel.
- Meg vagyok, de segíthetnél. –nevettem.
- Szombatin találkozunk, ugye? – kérdezte.
- Lehet, hogy összefutunk. –mondtam.
- Remélem, és kit hozol? – kérdezte mosollyal.
- Ashley-t.- néztem szépem.
- Gondolhattam volna, ez olyan alap dolog. – nevetett.
- Steffany-t is hívtam, de nem ér rá, mert mennek el. – mondtam szomorúan.
- Oh, nem baj, lesz még ilyen. – kacsintott.
Láttam, hogy iszik, ezért megkínáltam magam.
- Mit iszol, adhatsz nekem is, megengedem. – mosolyogtam.
- Valami szörpöt, Liam csinálta. – mutatott Liam-re. Várj, dobom. - válaszolta és tényleg eldobta a poharat.
Mindenki nevetni kezdett.
- Hupsz, kicsúszott. – mondta és utána mászott.
- Sajnálom az ottani takarítónőt. – mondtam.
- Köszönöm Melody, én is sajnálom magam. – nézett a kamerába Liam.
- Nem is szoktál takarítani! – kiáltott Zayn.
- Ezt meg kell erősítenem. – mondta Niall is.
- Na, kössz, azt hittem, most pro lehetek, de nem. – mondta Liam szomorúan.
- Liam, jegyezd meg, a pro én vagyok. – nevettem.
- Ennyi! – adott életjelet Harry az ágyról.
- Dzseronimó! – kiáltotta Louis és ráugrott Harry-re.
- Louis, ne rontsd meg az unokahúgod. – mondta Zayn és eltakarta a kamerát.
- Nyugodtan csináljátok, úgy is mennem kell, majd még beszélünk, legkésőbb szombaton. Sziasztok! – integettem.
Ők is mind integettek, majd kikapcsoltam a kamerát. Felmentem twitter-re, hátha fent van Ashley, de nem volt szerencsém, ezért nekiálltam tanulni.