-Jaj, Melody, csináljunk valamit, mert szét unom az
agyam ebben a 4 órában. – mondta Ashley.
- Én is, csak nem tudom mit. – válaszoltam.
- Van kártyád? – kérdezte.
- Tényleg, jó hogy mondod, az mindig itt van a kocsiban, ha unatkoznánk. – nevettem.
- Na, akkor vedd csak elő.
Előkotortam a kártyát és játszani kezdtünk.
- Öm, nem akarok hülyének látszani, de ezt, hogy is kell játszani? – nevetett Ashley.
- Nem látszol annak, hiszen tudom, hogy az vagy. – nevettem én is.
- Csak annyi, hogy ugyanolyan színű és számú kártyákat letehetsz egymásra, de vannak olyan lapok, amiket ha leteszel, akkor húznom kell kettőt, vagy négyet, kb. ennyi. – fejeztem be.
- Jól van, csak menni fog.
- Játszunk egy próba játékot, ha nagyon kell, akkor kettőt is.
Elkezdtünk játszani és jókat nevettünk. Az első kört én nyertem, de nem hagyhattam, hogy Ash szomorú legyen ezért a második kört megpróbáltam ellinkeskedni, de nagyon nem is kellett, mert a nélkül is nyert.
- Megérkeztünk! – szólt anya.
- Már is? – kérdeztük.
- Milyen máris, több mint 4 órája utaztunk. – válaszolta.
- Komolyan? – kérdeztük kikerekedett szemekkel.
- Komolyan, na, gyertek ki!
- Jaj, de mindjárt megnyerem. – mondta Ashley.
- Álmodban kicsi szívem. – tettem hozzá.
- Nekem jó lapjaim vannak. – mondta flegmán.
- Nekem meg jobbak. – ellenkeztem.
- Na, ne veszekedjetek. – vágott közbe apu és összekeverte a kártyáinkat.
Mind ketten ordítani kezdtünk.
- Neeeeeeee!
- Na, most már mehetünk be. – nevettek apuék.
- Akkor is én nyertem volna. – súgta oda Ashley.
- Jól van, hidd csak ezt. – nevettem.
Bementünk és megkerestük a fiúkat.
- Merre? – kérdezte Ashley.
- Szerintem, ő … arra. – mondtam „magabiztosan”.
Elindultunk, de anyuék még várták Lou szüleit. Egyszer csak sikítást hallottunk.
- Louis tegyél le! Wáá! Engedj el!
Nagyot nevettünk, mert megláttuk, ahogy Louis Harry-t viszi a vállán, egy szál alsógatyában.
- Sziasztok, lányok! – kiáltott Loui.
- Nem veszem be megint. – szólt Harry.
- Sziasztok! – integettünk.
Harry-nek kikerekedtek a szemei és pirultan integetett vissza.
- Szóval zavarunk, akkor mi most.. – kezdtem bele a mondandómba.
- Jaj, nem, dehogyis. – nevetett Louis.
- Gyertek utánam. – intett.
Így hát mentünk utána. Mivel Harry feje pont velünk szembe volt, így beszélgettünk.
- Szóval, mi a helyzet? – kérdezte Ashley.
- Semmi, csak lazulok. – nevetett.
- Azt látom. –tettem hozzá.
- Na, menjetek ide be, és mi is mindjárt jövünk. – mondta Louis és elfutott Harry-vel a hátán.
A szobában ott volt Liam és Niall.
- Sziasztok! – köszöntünk.
- Jaj, sziasztok! – kiáltott Liam.
Niall nagyon meg volt illetődve, vagy ijedve, de nagyon fura fejet vágott.
- Öm, nekem most ki kell mennem a mosdóba. – mondta Ashley.
- Megmutassam, hol van? – kérdezte Niall.
- Igen, megköszönném. – válaszolta.
- Szóval, Melody, hogy vagytok? – kérdezte Liam miközben készülődött.
- Velünk minden oké, de nektek még mindig érdekesebb az életetek, inkább te mesélj. - válaszoltam.
- Hát túl sok minden történik, úgyhogy el sem tudom mondani. –nevetett.
- Már nagyon izgulok. – tette hozzá.
- Nyugalom, minden rendben lesz, nagyon jók vagytok, úgyhogy nem lesz semmi gond. Egyébként nem értelek, hiszen most kevesebb ember előtt lépsz fel, mint az élő show-ban, akkor mi a baj? – kérdeztem.
- Jó, de akkor nem ismerjük azokat az embereket, de most a családunknak kell bizonyítani, és mi van, ha nem jól sikerül. – válaszolta és a kezét dörzsölgette.
- Jaj, ti már bizonyítottatok, hiszen itt vagytok a legjobbak között, minden rendben lesz, bízom bennetek. – öleltem meg.
- Köszönöm. – ölelt meg ő is.
- Na, de adj bele mindent, de hogy biztosra menjünk, mély levegő és most fújd ki. – utasítottam.
- Adok neked valamit, ami segíthet. – mondta majd átnyújtottam a szerencse karkötőm.
- Nem, ezt nem fogadhatom el. – visszakozott.
- Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. – mondtam majd a kezébe tettem.
- Nagyon köszönöm, ez sokat segít. - hatódott meg és ismét megölelt.
- Na, akkor mond utánam: Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mondtam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mormolta.
- Hangosabban! – kiáltottam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon! – mondta hangosan.
- Na, ezt vártam. - kacsintottam.
- Köszönöm. – nevetett.
- Na, végre, egy kicsit felszabadultál. – jegyeztem meg.
- Hála neked. – mosolygott.
Ekkor bejött Simon. Elállt a lélegzetem, hogy egy olyan ember előtt állhatok, akit mindig a Tv-ben csodáltam.
- Te lennél Melody? – mosolygott.
- I-i-i… nyöszörögtem.
- Na, mi az, elvitte a cica a nyelved? – nevetett.
- Nem, csak, jaj, nagyon örvendek, nekem ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel, és igen, én vagyok Melody. – böktem ki.
- Ohh köszönöm, ez nagyon kedves, de ha nem haragszol el kell rabolnom Liam-et egy pillanatra. – válaszolta.
- Nyugodtan, nekem úgy is meg kell keresnem a barátnőmet. – válaszoltam.
Majd kimentek és én is elindultam megkeresni a többieket, mert még át is kell öltöznöm.
- Én is, csak nem tudom mit. – válaszoltam.
- Van kártyád? – kérdezte.
- Tényleg, jó hogy mondod, az mindig itt van a kocsiban, ha unatkoznánk. – nevettem.
- Na, akkor vedd csak elő.
Előkotortam a kártyát és játszani kezdtünk.
- Öm, nem akarok hülyének látszani, de ezt, hogy is kell játszani? – nevetett Ashley.
- Nem látszol annak, hiszen tudom, hogy az vagy. – nevettem én is.
- Csak annyi, hogy ugyanolyan színű és számú kártyákat letehetsz egymásra, de vannak olyan lapok, amiket ha leteszel, akkor húznom kell kettőt, vagy négyet, kb. ennyi. – fejeztem be.
- Jól van, csak menni fog.
- Játszunk egy próba játékot, ha nagyon kell, akkor kettőt is.
Elkezdtünk játszani és jókat nevettünk. Az első kört én nyertem, de nem hagyhattam, hogy Ash szomorú legyen ezért a második kört megpróbáltam ellinkeskedni, de nagyon nem is kellett, mert a nélkül is nyert.
- Megérkeztünk! – szólt anya.
- Már is? – kérdeztük.
- Milyen máris, több mint 4 órája utaztunk. – válaszolta.
- Komolyan? – kérdeztük kikerekedett szemekkel.
- Komolyan, na, gyertek ki!
- Jaj, de mindjárt megnyerem. – mondta Ashley.
- Álmodban kicsi szívem. – tettem hozzá.
- Nekem jó lapjaim vannak. – mondta flegmán.
- Nekem meg jobbak. – ellenkeztem.
- Na, ne veszekedjetek. – vágott közbe apu és összekeverte a kártyáinkat.
Mind ketten ordítani kezdtünk.
- Neeeeeeee!
- Na, most már mehetünk be. – nevettek apuék.
- Akkor is én nyertem volna. – súgta oda Ashley.
- Jól van, hidd csak ezt. – nevettem.
Bementünk és megkerestük a fiúkat.
- Merre? – kérdezte Ashley.
- Szerintem, ő … arra. – mondtam „magabiztosan”.
Elindultunk, de anyuék még várták Lou szüleit. Egyszer csak sikítást hallottunk.
- Louis tegyél le! Wáá! Engedj el!
Nagyot nevettünk, mert megláttuk, ahogy Louis Harry-t viszi a vállán, egy szál alsógatyában.
- Sziasztok, lányok! – kiáltott Loui.
- Nem veszem be megint. – szólt Harry.
- Sziasztok! – integettünk.
Harry-nek kikerekedtek a szemei és pirultan integetett vissza.
- Szóval zavarunk, akkor mi most.. – kezdtem bele a mondandómba.
- Jaj, nem, dehogyis. – nevetett Louis.
- Gyertek utánam. – intett.
Így hát mentünk utána. Mivel Harry feje pont velünk szembe volt, így beszélgettünk.
- Szóval, mi a helyzet? – kérdezte Ashley.
- Semmi, csak lazulok. – nevetett.
- Azt látom. –tettem hozzá.
- Na, menjetek ide be, és mi is mindjárt jövünk. – mondta Louis és elfutott Harry-vel a hátán.
A szobában ott volt Liam és Niall.
- Sziasztok! – köszöntünk.
- Jaj, sziasztok! – kiáltott Liam.
Niall nagyon meg volt illetődve, vagy ijedve, de nagyon fura fejet vágott.
- Öm, nekem most ki kell mennem a mosdóba. – mondta Ashley.
- Megmutassam, hol van? – kérdezte Niall.
- Igen, megköszönném. – válaszolta.
- Szóval, Melody, hogy vagytok? – kérdezte Liam miközben készülődött.
- Velünk minden oké, de nektek még mindig érdekesebb az életetek, inkább te mesélj. - válaszoltam.
- Hát túl sok minden történik, úgyhogy el sem tudom mondani. –nevetett.
- Már nagyon izgulok. – tette hozzá.
- Nyugalom, minden rendben lesz, nagyon jók vagytok, úgyhogy nem lesz semmi gond. Egyébként nem értelek, hiszen most kevesebb ember előtt lépsz fel, mint az élő show-ban, akkor mi a baj? – kérdeztem.
- Jó, de akkor nem ismerjük azokat az embereket, de most a családunknak kell bizonyítani, és mi van, ha nem jól sikerül. – válaszolta és a kezét dörzsölgette.
- Jaj, ti már bizonyítottatok, hiszen itt vagytok a legjobbak között, minden rendben lesz, bízom bennetek. – öleltem meg.
- Köszönöm. – ölelt meg ő is.
- Na, de adj bele mindent, de hogy biztosra menjünk, mély levegő és most fújd ki. – utasítottam.
- Adok neked valamit, ami segíthet. – mondta majd átnyújtottam a szerencse karkötőm.
- Nem, ezt nem fogadhatom el. – visszakozott.
- Neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. – mondtam majd a kezébe tettem.
- Nagyon köszönöm, ez sokat segít. - hatódott meg és ismét megölelt.
- Na, akkor mond utánam: Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mondtam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon. – mormolta.
- Hangosabban! – kiáltottam.
- Mi vagyunk a legjobb banda a világon! – mondta hangosan.
- Na, ezt vártam. - kacsintottam.
- Köszönöm. – nevetett.
- Na, végre, egy kicsit felszabadultál. – jegyeztem meg.
- Hála neked. – mosolygott.
Ekkor bejött Simon. Elállt a lélegzetem, hogy egy olyan ember előtt állhatok, akit mindig a Tv-ben csodáltam.
- Te lennél Melody? – mosolygott.
- I-i-i… nyöszörögtem.
- Na, mi az, elvitte a cica a nyelved? – nevetett.
- Nem, csak, jaj, nagyon örvendek, nekem ez nagyon nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatok önnel, és igen, én vagyok Melody. – böktem ki.
- Ohh köszönöm, ez nagyon kedves, de ha nem haragszol el kell rabolnom Liam-et egy pillanatra. – válaszolta.
- Nyugodtan, nekem úgy is meg kell keresnem a barátnőmet. – válaszoltam.
Majd kimentek és én is elindultam megkeresni a többieket, mert még át is kell öltöznöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése