Ashley- mel annyira jól behunytunk, hogy arra keltünk,
hogy apa ébresztget minket.
- Lányok, lányok, ébresztő, megérkeztünk.
- Mi, mi történt, nem én voltam. – keltem fel.
- Ja, szia, apa. – tettem hozzá.
Ash is nagy nehezen kinyitotta a szemeit. Mit vártak tőlünk hajnali 4 óra volt. Mikor bementünk letámadtuk a fürdőszobát majd mikor végeztünk behuppantunk az ágyba. Én, aki ugyebár előrelátó vagyok, már tegnap megágyaztam Ashley-nek és jól tettem. Reggel 9-ig aludtunk, ami nem is olyan sok. Letántorogtunk a lépcsőn, de senki nem volt a nappaliban.
- Mit kérsz reggelire? – kérdeztem Ash-t.
- Hmm, te mit eszel? – kérdezett ő is.
- Én gofrit, és iszok hozzá egy kis baracklevet. – válaszoltam.
- Akkor az nekem is jó lesz, csak ha lehet én inkább narancslevet iszom. – mosolygott.
- Rendben, máris csinálom, addig menj és kapcsold be a Tv-t. – fejeztem be.
Ashley elment, leült a kanapéra és bekapcsolta a Tv-t.
- „Tegnap lezajlott a 2010-es X-Factor élő koncertje. Sajna kamerákat nem engedtek be, de persze a lesifotósok tűkön ültek az ajtó előtt, hátha elkaphatnak egy sztárt. Kedves Simon Cowell egyszer csak kilépett az ajtón és adott nekünk egy interjút, amiben ezt nyilatkozta: Remek este elé nézünk, mindenki nagyon izgatott és a versenyzőink is nagyon izgulnak. Mindenki itt van, aki számít, de szerintem már elmehetnek, mert estére hideget mondanak és más úgy se fog interjút adni. Nevetett Simon. Mivel elküldte embereinket így hát meghátráltunk, hiszen amiért mentünk az már megvolt. Azért pár paparazzink ottmaradt és nem hiába. Az erkélyre tekintve meglátták a One Direction szőke szépfiúját, amint egy lánnyal ölelkezik, nem tudjuk biztosan, hogy ki is volt ez, de lehet, hogy új románc elé nézünk.” – hallottam a háttérből.
Ashley-nek hirtelen kikerekedtek a szemei és hozzám rohant.
- Úristen Melody, hisz az én vagyok. Most mit tegyek, mindenki rájön és engem fognak utálni!
- Hé, először is, nyugodj meg. Senki nem fog megutálni. Ez a riport semmit nem bizonyít, hiszen Niall-nak lehetsz a rokona, vagy egy rajongója, vagy akárki más. Nincs bizonyítékuk, attól, hogy most ölelkeztek, abból semmi nem derül ki. – próbáltam megnyugtatni.
- De akkor is. – ijedezett Ashley.
- Na, ezt most hagyd abba, mert nem állok jót magamért. – mondtam „fenyegetve”.
- Jól van, de.. – kezdett bele.
- Nincs de, kaja van, egyél. – tettem elé a tányért.
Kiültünk a teraszra és reggelizni kezdtünk, egyszer csak egy ismerős közeledett a házunk felé.
- Sziasztok! – kiáltotta Eric.
- Szia! – válaszoltuk Ashley-vel.
- Hát ti, azt hittem, majd nem lehet titeket kikergetni az ágyból. – nevetett.
- Mi is, de nem volt nagy alvókánk.
- Átmehetek? – kérdezte.
- Persze, egyél velünk.
Ezután átmászott a kerítésen és leült hozzánk.
- Köszi, nem kell, épp az előbb reggeliztem. – mosolygott.
- Ashley, mi van veled, nagyon sápadt vagy? – tette hozzá a kérdést.
- Ja, semmi. Tök jól vagyok, tényleg, nagyon jól vagyok, még soha nem voltam ilyen jól. – habogta Ash.
- Ööö, tudod, Ashley csak rosszat álmodott és ez nagyon megrázta. – próbáltam kimagyarázni.
- Aha, oké. – válaszolta Eric, de láttam, hogy nem hiszi el.
- Szóval, szerintem én most megyek és felöltözök. – mondtam majd felkeltem és bementem.
Felértem a szobámba, de előbb megágyaztam, nehogy anyuék meglássák, hogy milyen kupi van. ezután kinyitottam a szekrényem és válogatni kezdtem. Végül egy fehér top és egy kék szoknya mellett döntöttem, de, hogy ne legyen ilyen snassz, még felvettem hozzá a baglyos nyakláncom. miközben mentem le a lépcsőn, nagy hahotázást hallottam. Kimentem, majd láttam, hogy Eric- ék nevetnek annyira.
- Na, mi van, kinevettek, ha nem vagyok itt?- kérdeztem.
- Nem, csak… csak… - nevetett Ash.
- Jaj, mondd el neki, mert nem megy. – tette hozzá.
- Csak elmeséltem Ashley- nek, hogy tegnap mikor mentem fel a lépcsőn meghallottam a Tv-ben a Justin Bieber-nek az egyik számát és leszédültem a lépcsőről. – mesélte Eric.
Ezen én is elkezdtem nevetni, de azért még ezt hozzátettem.
- Ez nem a legnagyobb poén, de azért vicces.
- Bocsi lányok, de most mennem kell, mert megyünk el. – mondta Eric.
- Oké, vigyázz magadra, majd beszélünk. – mondtam majd megöleltem.
- Szint úgy. – mondta Ashley.
Miután elment Ashley ismét elkenődött.
- Jaj, babe, ne legyél így elkenődve, mert nem bírom nézni, inkább menj be és öltözz fel, aztán elmegyünk valahova. – mondtam nagy mosollyal.
- Nincs kedvem semmi ilyesmihez. – mondta Ashley.
- Már nem azért, de nem kérdeztem, hanem mondtam. Sipirc, befelé öltözni, de szépen ám. – parancsoltam rá.
- Jól van, jól van, csak ne nyaggass. – ugrott fel.
Én addig összepakoltam és elmosogattam.
- Így jó lesz? – kérdezte Ashley.
Felvett egy kék nacit és egy szívecskés pólót.
- Remek. – vágtam rá a választ.
- Na, elhívtam Dylan-t is és majd a parkban találkozunk vele. – mosolyogtam.
- Ez egy jó ötlet, úgyis rég láttuk. – nevetett.
- Ja, 3 napja, se. – nevettem.
- És hová óhajtasz menni? – kérdezte Ash.
- Arra gondoltam, elmehetnénk a vidámparkba.
- De tudod, hogy félek a magasban. – mondta szomorúan.
- Tudom, ezért megyünk abba, ahol minden 2 méter alatt van. – vigyorogtam.
- Jaj, köszönöm, de tudom, hogy ti szerettek a több száz méteres cuccokra ülni. – jegyezte meg.
- Igen, de te fontosabb vagy nekünk. – mosolyogtam.
- Akkor meg, mire várunk, indulás. – virult fel.
Felvettem még a kis táskámat és pakoltam bele egy kis útra valót, majd felvettük a cipőnket, de azért hagytam anyuéknak egy üzenetet.
- Lányok, lányok, ébresztő, megérkeztünk.
- Mi, mi történt, nem én voltam. – keltem fel.
- Ja, szia, apa. – tettem hozzá.
Ash is nagy nehezen kinyitotta a szemeit. Mit vártak tőlünk hajnali 4 óra volt. Mikor bementünk letámadtuk a fürdőszobát majd mikor végeztünk behuppantunk az ágyba. Én, aki ugyebár előrelátó vagyok, már tegnap megágyaztam Ashley-nek és jól tettem. Reggel 9-ig aludtunk, ami nem is olyan sok. Letántorogtunk a lépcsőn, de senki nem volt a nappaliban.
- Mit kérsz reggelire? – kérdeztem Ash-t.
- Hmm, te mit eszel? – kérdezett ő is.
- Én gofrit, és iszok hozzá egy kis baracklevet. – válaszoltam.
- Akkor az nekem is jó lesz, csak ha lehet én inkább narancslevet iszom. – mosolygott.
- Rendben, máris csinálom, addig menj és kapcsold be a Tv-t. – fejeztem be.
Ashley elment, leült a kanapéra és bekapcsolta a Tv-t.
- „Tegnap lezajlott a 2010-es X-Factor élő koncertje. Sajna kamerákat nem engedtek be, de persze a lesifotósok tűkön ültek az ajtó előtt, hátha elkaphatnak egy sztárt. Kedves Simon Cowell egyszer csak kilépett az ajtón és adott nekünk egy interjút, amiben ezt nyilatkozta: Remek este elé nézünk, mindenki nagyon izgatott és a versenyzőink is nagyon izgulnak. Mindenki itt van, aki számít, de szerintem már elmehetnek, mert estére hideget mondanak és más úgy se fog interjút adni. Nevetett Simon. Mivel elküldte embereinket így hát meghátráltunk, hiszen amiért mentünk az már megvolt. Azért pár paparazzink ottmaradt és nem hiába. Az erkélyre tekintve meglátták a One Direction szőke szépfiúját, amint egy lánnyal ölelkezik, nem tudjuk biztosan, hogy ki is volt ez, de lehet, hogy új románc elé nézünk.” – hallottam a háttérből.
Ashley-nek hirtelen kikerekedtek a szemei és hozzám rohant.
- Úristen Melody, hisz az én vagyok. Most mit tegyek, mindenki rájön és engem fognak utálni!
- Hé, először is, nyugodj meg. Senki nem fog megutálni. Ez a riport semmit nem bizonyít, hiszen Niall-nak lehetsz a rokona, vagy egy rajongója, vagy akárki más. Nincs bizonyítékuk, attól, hogy most ölelkeztek, abból semmi nem derül ki. – próbáltam megnyugtatni.
- De akkor is. – ijedezett Ashley.
- Na, ezt most hagyd abba, mert nem állok jót magamért. – mondtam „fenyegetve”.
- Jól van, de.. – kezdett bele.
- Nincs de, kaja van, egyél. – tettem elé a tányért.
Kiültünk a teraszra és reggelizni kezdtünk, egyszer csak egy ismerős közeledett a házunk felé.
- Sziasztok! – kiáltotta Eric.
- Szia! – válaszoltuk Ashley-vel.
- Hát ti, azt hittem, majd nem lehet titeket kikergetni az ágyból. – nevetett.
- Mi is, de nem volt nagy alvókánk.
- Átmehetek? – kérdezte.
- Persze, egyél velünk.
Ezután átmászott a kerítésen és leült hozzánk.
- Köszi, nem kell, épp az előbb reggeliztem. – mosolygott.
- Ashley, mi van veled, nagyon sápadt vagy? – tette hozzá a kérdést.
- Ja, semmi. Tök jól vagyok, tényleg, nagyon jól vagyok, még soha nem voltam ilyen jól. – habogta Ash.
- Ööö, tudod, Ashley csak rosszat álmodott és ez nagyon megrázta. – próbáltam kimagyarázni.
- Aha, oké. – válaszolta Eric, de láttam, hogy nem hiszi el.
- Szóval, szerintem én most megyek és felöltözök. – mondtam majd felkeltem és bementem.
Felértem a szobámba, de előbb megágyaztam, nehogy anyuék meglássák, hogy milyen kupi van. ezután kinyitottam a szekrényem és válogatni kezdtem. Végül egy fehér top és egy kék szoknya mellett döntöttem, de, hogy ne legyen ilyen snassz, még felvettem hozzá a baglyos nyakláncom. miközben mentem le a lépcsőn, nagy hahotázást hallottam. Kimentem, majd láttam, hogy Eric- ék nevetnek annyira.
- Na, mi van, kinevettek, ha nem vagyok itt?- kérdeztem.
- Nem, csak… csak… - nevetett Ash.
- Jaj, mondd el neki, mert nem megy. – tette hozzá.
- Csak elmeséltem Ashley- nek, hogy tegnap mikor mentem fel a lépcsőn meghallottam a Tv-ben a Justin Bieber-nek az egyik számát és leszédültem a lépcsőről. – mesélte Eric.
Ezen én is elkezdtem nevetni, de azért még ezt hozzátettem.
- Ez nem a legnagyobb poén, de azért vicces.
- Bocsi lányok, de most mennem kell, mert megyünk el. – mondta Eric.
- Oké, vigyázz magadra, majd beszélünk. – mondtam majd megöleltem.
- Szint úgy. – mondta Ashley.
Miután elment Ashley ismét elkenődött.
- Jaj, babe, ne legyél így elkenődve, mert nem bírom nézni, inkább menj be és öltözz fel, aztán elmegyünk valahova. – mondtam nagy mosollyal.
- Nincs kedvem semmi ilyesmihez. – mondta Ashley.
- Már nem azért, de nem kérdeztem, hanem mondtam. Sipirc, befelé öltözni, de szépen ám. – parancsoltam rá.
- Jól van, jól van, csak ne nyaggass. – ugrott fel.
Én addig összepakoltam és elmosogattam.
- Így jó lesz? – kérdezte Ashley.
Felvett egy kék nacit és egy szívecskés pólót.
- Remek. – vágtam rá a választ.
- Na, elhívtam Dylan-t is és majd a parkban találkozunk vele. – mosolyogtam.
- Ez egy jó ötlet, úgyis rég láttuk. – nevetett.
- Ja, 3 napja, se. – nevettem.
- És hová óhajtasz menni? – kérdezte Ash.
- Arra gondoltam, elmehetnénk a vidámparkba.
- De tudod, hogy félek a magasban. – mondta szomorúan.
- Tudom, ezért megyünk abba, ahol minden 2 méter alatt van. – vigyorogtam.
- Jaj, köszönöm, de tudom, hogy ti szerettek a több száz méteres cuccokra ülni. – jegyezte meg.
- Igen, de te fontosabb vagy nekünk. – mosolyogtam.
- Akkor meg, mire várunk, indulás. – virult fel.
Felvettem még a kis táskámat és pakoltam bele egy kis útra valót, majd felvettük a cipőnket, de azért hagytam anyuéknak egy üzenetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése