44. Ez nem az én hetem

Kicsit még a tegnapiak hatása alatt voltam ezért bedugtam a fülhallgatót a fülembe és hallgattam valami boldog számot. Nem tudom hirtelen, hogy mi volt a címe, de nagyon szeretem.  A zebránál kicsit tétováztam, nehogy jöjjön valami, aztán gyorsan átszaladtam. Lehajtott fejjel mentem át az utcákon. Egyszer csak a suli udvarában találtam magam.
- Hát te? Olyan, vagy mint, akin most taposott át egy tömeg. – jegyezte meg Dylan.
- Kössz. – mondtam és csúnyán néztem.
- Bocsi, de komolyan, mi van veled? – kérdezte és leültetett a padra.
- Ja, semmi, csak volt valami jó estém és nem tudtam aludni. – válaszoltam.
- Értelek, na, de mindjárt rendbe szedlek. – mondta, majd adott egy pofont.
- Áu, ezt most miért kaptam. – kérdeztem miközben az arcomat fogtam.
- Látod, máris jobban nézel ki. – örvendezett.
Tényleg jobban éreztem magam és a fejem sem volt már olyan elgyepált. Ezután megjött Eric.
- Melody, jobban… - kezdett bele, de megrúgtam és csóváltam a fejem, hogy el ne mondja.
- Mi van, csak azt akartam, hogy jobban nézel ki, mint tegnap. – fejezte be, de ez annyira átlátszó volt, hogy csak a fejem fogtam.
- Ööö, oké. – mondta Dylan és értetlenül állt.
- Hála istennek, hogy szőke. – gondoltam magamban.
- Ja, képzeld Eric, megtaláltam, amit kerestél. – ugrott fel Dylan.
- Szuper és hol van? – kérdezte.
- Itt van a táskámban. – válaszolta majd valami ketyerét vett ki a táskájából.
Inkább nem kérdeztem, mert még a végén megbánom. Egyszer csak hatalmas sikítást hallottunk.
- Atyaég, mit a fenét kínoznak? – kérdezte Dylan és befogta a fülét.
Aztán hirtelen megláttuk Diana-t kirohanni a suliból.
- Óóó. – jutott eszembe a tükör.
- Mi van? – kérdezett Dylan.
- Á semmi, csak a rejtély máris megoldódódott. – kacsintottam.
- Mit csináltál? – kérdezett Eric is.
- Én mondtam, hogy velem nem lehet szórakozni. – nevettem.
- Egy kicsit megbuheráltam a tükröt a lány wc-ben. – mosolyogtam.
Nem sokkal később Steffany-t láttuk közeledni.
- Mi a fene volt az a hatalmas ricsaj, még csak a kisboltnál voltam, de már ott hallottam. – jött oda.
- Semmi, csak Diana nem bírja a képét. – válaszoltam kérdésére.
- Rá sem merek kérdezni, de azért még is. – nevetett.
- Csak van egy kis csínyem, amiben az egész suli benne van, de ha már az első fázistól így kiakad, mi lesz ezután. – kérdeztem magamtól.
- Jaaa, amit tegnap mondtál? – kérdezték.
- Igeeeen. Jó, hogy ennyire figyeltek rám. – mondtam.
- Bocsi, reggel van. – mondta Stef és lehajtotta a fejét.
- Neked elnézzük. – fogtam meg a vállát és egyből kiegyenesedett.
- Gyerekek! Miről maradtam le, hallottam azt a hatalmas szirénát, mondjátok, hogy bezár a suli. – jött oda futva Ashley.
A többiekkel egymásra néztünk és csak nevettünk.
- Jól van, nevessetek csak ki. – szuszogta.
- Emlékszel arra, amit tegnap mondtam? – tettem fel neki is a kérdést.
- Jaaaaa! – világosodott meg ő is.
- Bírom, hogy ekkora atomvillanások vagytok. – kacsintottam.
- Jól van… - kezdett bele Ash.
- Tudom, reggel van. – fejeztem be mondandóját.
- Tényleg, elhoztad, amit kértem. – kérdeztem.
- Persze, itt van a táskámban. – válaszolt Ash.
- Akkor rendben, majd bent szükségem lesz rá.
Becsöngettek és becsentünk. Gyorsan még ellenőriztem, hogy megszáradt-e a festék, vagy mi volt az. Hála az égnek, igen. Mindenki leült majd vártunk a tanárunkra. Spanyollal kezdtünk, de mivel ez az utolsó spanyolunk ebben az évben mikor bejött a tanárunk, csak adott egy spanyol találós kérdést és azzal kellett babrálni. Persze a legkönnyebbet adta így hát csak a hülyébbeknek, mint Diana, okozott fejtörést.
- Na, odaadjam? – súgott oda Ashley.
- Jó lenne. – mondtam.
Kivette a maszkot a táskájából majd kikéredzkedtem a mosdóba. Írtam egy SMS-t Brandon-nak, akivel évfolyamtársak vagyunk és egyszer nagyon csúnyán ejtette Diana. Megkértem, hogy akkor a szünetben vegye fel a maszkot. Nem fogjátok elhinni milyen maszkot csináltattunk. Ez nem a megszokott vérfarkas, vagy bohóc, ez Taylor Lautner. Diana oda van a pasiért, bár ha jobban belegondolok ez is vérfarkas volt, na, de mindegy is.  Visszamentem a terembe és beültem Ashley mellé.
- Hol a maszk? – kérdezte.
- Jó helyen. – kacsintottam.
Nem sokára kicsöngettek és beadtuk a spanyol lapot. Elindultunk a folyosóra. Direkt arra tereltük Diana-t. Egyszer csak meglátta Brandon-t, vagyis Taylor-t, odafutott, persze engem ellökve. Úgy tettem mintha hozzávágódtam volna a falhoz és kitéptem a művéres zacsit és „összeestem”, ami ha őszinte akarok lenni, tényleg fájt. Mindenki körém gyűlt, ahogy megbeszéltük és egyszer csak az igazgató közeledett.
- Ki tette ezt?! – ordított és mutatott rám.
Az egész suli Diana felé fordult. Diana meg sem tudott szólalni és ekkor felkeltem.
- Semmi bajod? – segített fel az igazgató.
- Semmi. – válaszoltam.
- Diana az irodámba! – utasította.
Diana már el is indult, de ekkor bűntudatom támadt, hogy miattam nem kerülhet bajba.
- Várjon! – kiáltottam.
- Nem az ő hibája, csak azt akartam, hogy megfizessen azért, amit velünk tett, de nem bírnám, ha miattam menne büntibe. – hajtottam le a fejem.
- De hát vérzel. – mondta.
- Nézze meg jobban, ez mű vér. – mutattam magam és a zacskót, amiben volt.
- Melody, az irodámba, most! – mondta hatalmas szigorral, ennyire idegesnek még sosem láttam-
- Nagy bajban vagyok. – gondoltam magamban.
Diana csak egyet kuncogott és ekkor ismét megszólalt az igazgató.
- Te is Diana.
Mindenki megszeppent és csak értetlenül álltak.
- Ti pedig menjetek órára! – utasított mindenkit.
Bementünk az igazgatóiba és leültünk az előtérben, egyelőre.
- Ez is miattad van. – mondta Diana.
- Ha nem lennél olyan, kö… Bunkó, hülye picsa, amilyen vagy, akkor nem lennék ilyen. – mondtam, csak nem akartam nagyon csúnyán beszélni.
- Fulladj meg. – mondta.
- Köszi, most kihagyom, de egyszer még eléred. – válaszoltam.
- Alig várom, hogy ünnepelhessek a temetésed napján és fekete tulipánnal szórjam végig. – mondta komolyan.
Egy percre megállt bennem az ütő, hogy ilyet még az ellenségemnek se mondanék, de hát ha így gondolja, lehet, hogy hamarosan felkötöm magam miatta.
- Melody-t várja az igazgató. – szólt a titkárnő.
Felkeltem majd elindultam. Mikor beléptem az igazgatóiba az igazgató úr a bőrszékében ült, de háttal, mint valami maffiózó.
- Foglalj helyet Melody. – utasított.
Nem is ellenkeztem, egyből leültem az egyik fotelre.
- Mire volt ez jó, ha nem a hülyegyerekek verekednek a folyosón, akkor az egyik jeles tanulom, hozza a legrosszabb formáját. – mondta halkan.
- Sajnálom Mr. Lanford, tudom nem szabadott volna, de nem bírom, hogy Diana bármit megtehet velünk és nem csinálhatunk vele semmit, mert egy tanár rokona. – mentegetőztem.
- Így legalább senkinek nem esett baja. – tettem hozzá.
- De, neked majdnem! – fordult meg idegesen és láttam a gyűlöletet a szemében.
- De az csak művér volt.
- És mi van, ha az esés nem úgy ér, hogy csak a művér folyik ki belőled, hanem az igazi is. – nézett rám.
- Erre nem is gondoltam.
- Nem ,mert nem gondolkoztál, ebből akár rendőrségi ügy s lehetett volna és mit mondtam volna a szüleidnek, akiknek az egyik osztálytársa voltam és már akkor tudtam, hogy igazgató akarok lenni. Ami pedig még rosszabb lett volna, hogyha bajod esik, akkor egy ígéretemet szegtem volna meg. – kezdett bele és az ablak felé fordult.
- Micsoda? – álltam értetlenül.
- Megígértem a szüleidnek, hogy vigyázni fogok a gyermekeire, hogy semmi bajuk ne essen. Ez a nővérednél még működött is, de nálad és Louis-nál nem ez volt a helyzet, te olyan vagy, mint ő, csak lány. Ezt már az első nap láttam, amikor pici elsősként beszaladtál az udvarba, de nem hittem volna, hogy ilyen leszel, bosszúálló. – mondta, úgy éreztem szégyenkezve.
- Nagyon sajnálom. – mondtam és lehajtottam fejem, mert tényleg igaza van.
- Most megúszod egy 3 órás büntetéssel, de legközelebb, ami nem lesz, mást kapsz. – mondta.
- Nem lesz, ígérem. – esküdtem fel.
Nem mondott semmit csak intett. Miután kimentem egyből szólították Diana-t. Kibattyogtam a folyosóra, de még volt 30 perc az órából, de nem akartam bemenni, inkább leültem az egyik szekrény mellé. A térdemre hajtottam a fejem és elmélkedni kezdtem és csak az járt a fejemben, hogy ez nem az én hetem.