41. Meglepetés!

Hazaértem.
- Hahó, ősök, megjöttem! – kiáltottam.
- Mit ordítasz, mint a fába szorult féreg, itt vagyunk. – mondta apa.
- Ja, bocsi, azt hittem, kint vagytok. – nevettem.
- Nem, de jó is, hogy megjöttél, megyünk Paul-hoz. – jelentette ki apu.
- Oké, de minek? – kérdeztem.
- Mert ott kajálunk, aztán megyünk el.
- Aha, akkor meg sem kérdezem hova.
- Mi is így gondoltuk. – mondta anyu.
Letettem a cuccom és beültem a kocsiba. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elindultunk. Útközben még bementünk jó pár boltba.
- Jössz, vagy maradsz? – kérdezte anya.
- Bemegyek hátha látok valami hasznosat. – válaszoltam.
Kaptam egy kis pénzt és körülnéztem. Megkerestem a csínyek és mókák boltját, vagy mi a neve. Találtam ott minden gusztustalan dolgot.
- Ezek pont jók lesznek a holnaphoz. – mondtam magamban.
Vettem valami ragacsot és mű vért. Mikor kimentem, elmentem megkeresni apuékat. Nem kellett sokáig keresni, mert pont akkor jöttek ki az egyik butikból.
- Na, megvan minden, mehetünk? – kérdezte apu.
- Az én részemről rendben vagyunk.  – válaszoltam.
- Akkor indulás. – mondták.
Gyorsan odaértünk a pizzázóhoz. Tele volt díszítéssel és ilyen kiírásokkal ’Welcome Home’. Nem tudtam mik ezek és, hogy miért is jöttünk, de minden világossá vált, amint bementünk. Odabent mindenki Louis-t ölelgette.
- Hát, sziasztok! – kiáltott Zayn majd a nyakunkba ugrott.
- Hát, ti? – kérdeztem meglepetten.
- Nem is örülsz, mi csak látogatunk, megint. – válaszolta.
- Dehogynem örülök. – öleltem meg újra.
Mikor megfordultam Lou-t láttam közeledni.
- Szia! – kiáltottam és szorosan megöleltem.
- Szia, rég láttalak. – nevetett.
Ölelkezett anyuékkal is.
- Szia Melody. – hallottam egy szelíd hangot.
Megfordultam és Harry nyakába ugrottam.
- Szia!
- Ennyire örülsz? – kérdezte.
- Én? Nagyon! – ujjongtam.
Aztán csak vigyorgott.
- Hello fiúk! – köszöntem Liam-nek és Niall-nak.
- Szia! – mondta Niall.
- Nem hoztál palacsintát. – szomorodott el.
- Bocsánat, de nem tudtam, hova megyünk és így nem hoztam. – válaszoltam.
- Nem baj, majd legközelebb. – mosolygott.
- Rendben. – válaszoltam majd megöleltem.
- Engem meg sem ölelsz? – kérdezte szomorkásan Liam.
- A legjobbat a végére hagytam. – nevettem.
- Oh, köszönöm.
Majd vele is ölelkeztünk.
- Sajnos most csak egy napig maradunk, vagyis ma. – kezdett bele Louis.
- Én még itt alszok, de a fiúk is most hazalátogatnak, és csak hétfőn jövünk haza véglegesen. – fejezte be.
Nem kicsit elszomorodtam, hiszen az még egy hét múlva lesz, de addig kihasználok minden időt, hogy Louis-val és a többiekkel legyek.
- Asztalhoz emberek! – kiáltott Paul.
Niall volt az első, aki leült. Csodálkoztam, hogy Niall, hogy ért ide ilyen gyorsan, de aztán rájöttem, hogy amíg mi boltba voltunk, addig ő háromszor ide érhetett.  Paul letett, vagy 8 fajta pizzát elénk, és így mindenki kedvére válogathatott.
- Melody, te milyet eszel? – kérdezte Liam.
- Én, azt hiszem, hoooogy…
- Na? – kérdezte ismét.
- Várjál, túl nagy a választék, de azt hiszem gyroszosat. – fejeztem be a mondatom.
Adott Liam egy szeletet és ő is olyat vett el.
- Azért kérdezted, hogy te is olyat egyél? – kérdeztem nevetve.
- Igen. – válaszolta.
- Oké.
Mindenki falatozni kezdett majd a végén beszélgetni kezdtünk. Hozzám odajött Harry és mindenki 2-es 3-as csoportokban beszélgetett, de persze az ősök összetartottak és ők egymással beszéltek.
- Szia, Melody, láttam, hogy itt hagyott mindenki, így hát gondoltam feldobom a napod. – nevetett.
- Oh, köszönöm, de nem baj, hogy itt hagytak és nem muszáj velem beszélgetned, ha nincs kedved.
- De nekem van. – vágta rá a választ.
- Oké, oké, én csak mondtam.
- És egyébként, mi újság veled, hiányoztunk? – húzta fel szemöldökét.
- Igen, bár pár napja találkozunk, de már hiányoltalak titeket. – mosolyogtam.
- Tényleg, azt hittem, nem ezt mondod, de te is nagyon hiányoztál. – jegyezte meg.
- És egyébként mikor mentek vissza? – kérdeztem.
- Már is el akarsz küldeni? – szomorodott el.
- Ja, nem, dehogyis, csak kérdeztem valamit, hogy ne untassalak. – mentegetőztem.
- Aha. Hát kb. 2 óra múlva, vagy 1, mert még a többiekhez is megyünk. Nálunk már voltunk délelőtt és ti vagytok a másodikak. – válaszolta.
- Értelek és egyébként, hogy megy a munka? – kérdeztem ismét.
- Jól, de Melody nem erről szerettem volna veled beszélni. – válaszolta majd közelebb jött hozzám.
- Hát akkor miről? – kérdeztem és éreztem, hogy egyre hevesebben ver a szívem.
- Arról, hogyha… - kezdett bele.
- Harry, gyere egy kicsit! – szólt neki Zayn.
- Ne haragudj, majd elmondom. – mondta és felállt.
- Harry! – nyúltam utána.
Megfordult és csak mosolygott egyet majd elment Zayn-hez. Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom és nem tudtam mire gondoljak.