43. Előkészületek

Egyszer csak csöngetést hallottam. Kikászálódtam a kanapéról és elcsoszogtam az ajtóig.
- Szia, Melody. – állt ott Harry.
- Nem akartam, hogy rosszul legyél miattam és most sem szeretnélek zavarni, csak ezt szeretném átadni. – tette hozzá és egy csokor fehér rózsát nyújtott át a háta mögül.
Meg sem tudtam szólalni, csak néztem.
- Melody, ugye nem haragszol, vagyis nem utálsz meg ilyenek? – kérdezte.
- Dehogyis és köszönöm. – mondtam rekedtes hangomon.
- Hála az égnek, akkor miért mentél el, mikor beszélni akartam veled? – tett fel ismét egy kérdést.
Nem tudtam mit mondjak ezért, csak lehajtottam a fejem. Megfogta az állam és úgy fordított az arcához.
- Nem akarlak elveszíteni. – súgta a fülembe.
Levettem kezeit az arcomról, belenéztem mélyzöld szemeibe, majd bementem. Ő még állt az ajtó előtt egy darabig majd elment. Nem bírtam tovább, egy könnycsepp csordult le az arcomon. Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és, hogy eltereljem a figyelmem elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Nem is figyeltem a történetre, mert nem bírtam. Egyszer csak a telefonom is megcsörrent, felvettem. Szipogtam egy utolsót és letöröltem könnyeim.
- Háló. – szóltam.
- Szia, Mel, Ash vagyok. Hallottam, hogy rosszul lettél, remélem jobban vagy. – hallottam a barátnőm hangját.
- Igen, mondjuk, de honnan tudod? – kérdeztem.
- Niall felhívott, hogy most te szorulsz segítségre. – hangzott a válasz.
- Nem kell nekem segítség és Niall ne mondjon ilyeneket. – bőgtem el magam a telefonba.
- Ne, ne sírj. Nem azért mondta, hogy elsírd magad, hanem, hogy melletted legyek. – hallottam vigasztaló szavait.
- Ne haragudj, csak rossz napom van. – mondtam higgadtabban.
- Na, de meséld el. – utasított.
- Sajnálom, de most magányra van szükségem, úgyhogy tegyük le, rendben? – mondtam, majd letettem.
Elővettem a könyveimet és egy kicsit tanultam.
- Ilyen hülye nyelvtant én még életemben nem láttam. – idegeskedtem a spanyol könyvem fölött.
Nagy nehezen megértetettem magammal a szavakat és a nyelvtant aztán nekiestem a mateknak. Furcsa mód az most könnyebben ment. Igen érdekes egyenletet találtam ki, hogyha meghallgattam volna Harry-t az lett volna 7 és fél perc, de mivel elrohantam 30 másodperc alatt túl voltunk rajta aztán 13 perc alatt visszahozott Louis és, ami az x volt, azaz, hogy mit mondott Harry. Majd beleszámoltam azt a 21 percet, amíg segített Eric és így oldottam meg a házim, nem biztos, hogy jó, de nekem elgondolkodtató volt. Aztán eszembe jutott a csíny, amit Diana ellen találtunk ki, így hát bementem a suliba.
- Szép estét Mr. Peterson. – köszöntem a gondnoknak.
- Szervusz, Melody, hát te, hogy kerülsz ide? – kérdezte.
- Ööö, én csak itt hagytam valamit az utolsó órám után. – improvizáltam.
- Rendben akkor keresd meg, de siess, mert mindjárt zárom a sulit. – mondta majd elment.
Diana minden reggel 7:45- kor érkezik, és egyből bemegy a suli mosdóba, hogy megnézze, hogy változott-e mióta elment otthonról, ezért én most egy kicsit megváltoztatok mindent. Vannak a suliba ilyen eldeformált tükrök, de azt nem használjuk, de mindenki tudja, hol tartják, őket ezért én most szépen kicserélem. Így azt fogja látni, hogy neki csúnya az arca és, hogy ráncos. Miután itt végeztem, bementem a termünkbe és azt a ragacsot szétkentem a székén és mire ez megszárad, nem fog látszani, de ha beleül, akkor be fog kékülni. Az utolsó csínyemet nem kell előkészítenem, azt nekem kell kiprodukálnom. Elköszöntem a gondnoktól és hazasiettem. Mikor megérkeztem anyuék már otthon voltak.
- Hát te, hol voltál? – kérdezte anya.
- Elmentem a patikába, de nem volt nyitva ezért elmentem az egyik osztálytársamhoz, hogy kérjek fájdalom csillapítót. – vágtam ki magam.
- Miért, nincs itthon? – kérdezte anya.
- Hét remélem. – suttogtam.
- Mi?
- Semmi. – vágtam rá.
Anya benézett a hűtőbe és hála az égnek tényleg nem volt.
- Akkor majd holnap elmegyek és veszek, de remélem te jobban vagy. – mosolygott.
- Igen, most már jobban. – válaszoltam.
- Én most szerintem felmegyek a szobámba, megfürdöm és lefekszem. – mondtam.
- Rendben, de előbb adj egy puszit. – mondta anyu.
Megpusziltam majd felszaladtam. Miután megfürödtem és felvettem a pizsim kicsit még bekapcsoltam a gépet. Láttam, hogy Twitter-en és Facebook-on is rengeteg üzenetem és értesítésem érkezett. Egy csomót írt Harry, de aludni akartam így nem néztem meg, csak az értesítéseket. Miután lekapcsoltam, lehúztam a redőnyt és bedőltem az ágyba. Betettem a fülembe a fülhallgatót és a zene segítségével sikerült elaludnom. Reggel 6:45- kor keltem. Megmosakodtam majd felöltöztem. Felvettem egy fekete csőgatyát és egy fehér ’Believe’ feliratú pólót. Felcopfoztam a hajam és lementem reggelizni.
- Szia, kicsim, jól aludtál? – kérdezte anya.
- Igen, köszönöm. – válaszoltam.
- Nem akarsz itthon maradni a tegnapiak után? – kérdezett ismét.
- Nem, már jobban vagyok és ezt a hetet még kibírom. – válaszoltam.
- Hát jó, itt a reggelid. – mondta majd elém tett egy meleg szendvicset és egy pohár almalevet.
- Köszönöm szépen. – mondtam nagy mosollyal.
Miközben falatoztam anya kiment apuhoz. Mikor végeztem betettem a mosogatóba a tányérom és a poharam, aztán felvettem a táskám és egy fehér tornacipőt. Majd elindultam.