35. Zayn-nel behunytunk

Elkezdődött a második felvonás, ezt is végig ugráltuk.
- Elmegyek a mosdóba. – mondtam Ashley-nek.
Kimentem és tök üres volt az előtér. Elindultam a mosdó felé és csoda, nem állt sor. Mikor bementem, hallottam, hogy vannak bent ezért nem akartam zavarni, mert beszélgettek. Mivel csak a takarítónők voltak nem hallottam semmi érdekfeszítőt. Visszaindultam.
- Ne haragudj, tudnál segíteni? – hallottam egy ismerős hangot.
- Attól függ miben. – fordultam meg.
 Eric állt mögöttem.
- Eric, te meg mit keresel itt? – lepődtem meg.
- Ja, hát, én, téged kereslek. – mosolygott.
- Engem? Azt tudhatnám, hogy miért. – kérdeztem.
- Hiányoztál. – válaszolta.
- Hiszen még délelőtt találkoztunk. – nevettem.
- Tudom, de akkor is. – válaszolta.
- Akkor hát gyere ide. – válaszoltam majd megöleltem.
- Hát akkor gyere be és nézd velünk, vagyis hallgasd a műsort. – tettem hozzá és bevezettem a terembe.
Leült mellénk és persze Ashley egyből felfigyelt rá.
- Pszt! Ő meg mit keres itt? – nézett rám.
- Azt mondta hiányoztam neki. – mosolyogtam.
- Hmm. – tette hozzá.
- Ne kombinálj, köszi. – nevettem.
- Á, dehogy. Én, mit gondolsz te. – visszakozott.
1 órán belül vége lett a második „felvonásnak” és ezzel a mondattal búcsúztattak minket.
- Köszönjük, hogy mindannyian itt voltak és, hogy hétről-hétre erőt adnak versenyzőinknek, és persze SMS-eikkel is segítik őket. Mindez sokat jelent nekik is és nekünk is egyaránt. Még egyszer köszönjük, hogy itt voltak. Miután kiértek menjenek nyugodtan oda szeretteikhez és a nagy összecsapás előtt öntsenek beléjük életet.  – fejezte be Simon Cowell mondatát.
Szép lassan kibattyogtunk a teremből.
- Ne haragudj Eric, de most megkeresem Louis-ékat és gratulálok nekik. – mondtam Eric-nek.
- Semmi baj, én is megkeresem a nagybátyámat, mert vele jöttem, aztán majd otthon találkozunk. – mondta majd elváltunk.
Ashley hirtelen nem tudtam, hova lett, de gondoltam elment megkeresni Niall-t, így hát én is elindultam. Mentem fel az emeletre, közben anyuékkal is összefutottam.
- Anyuka, megkeresem Louis-ékat és utána majd titeket.
- Rendben, mi is hozzájuk igyekszünk. – válaszolta.
Bekopogtam az egyik ajtón majd benyitottam és csodák csodájára most jó helyre mentem. Ott volt Liam és Zayn.
- Szia, Melody, na, hogy tetszett? Mindjárt jönnek a többiek. – mondta Zayn.
- Ó hát imádtam, nagyon jók voltatok. – mosolyogtam.
- Jaj, Melody, mielőtt elfelejtem, visszaadom a karkötőd. – mondta Liam és átnyújtotta.
- Köszönöm, de nektek most nagyobb szükségetek van rá, és arra szeretnélek kérni, hogy mindig legyen nálatok. – mosolyogtam és visszatoltam a kezét.
- Nagyon aranyos vagy, de ezt, hogy háláljuk meg neked? – kérdezték.
- Nem kell sehogy, nekem már az hála, hogy ismerhetlek titeket. – válaszoltam majd átöleltük egymást.
Ezután bejött Louis és Harry.
- Csá! Mi a pálya? – köszöntöttem nagy lelkesedéssel.
- Hi, semmi minden oké, naaaa, hogy tetszett? – érdeklődött Louis.
- Ó, hát ezt nem lehetett nem szeretni, nagyon tetszett. – jegyeztem meg.
- Akkor örülünk. – mosolygott.
- Gyerekek, nem láttátok Niall-t? – kérdezte Harry.
- Ööö, nem. – tettük hozzá.
- Hát jó, csak mert rám bízta a telefonját és akkor leteszem ide, ha keresné.
- Nagyon fáradt vagyok. – huppantam le a székre.
- Nekem mondod, teljesen kivagyok. – ült le mellém Zayn.
- Mi van emberek? Kifogyott a szufla? – ugrándozott Liam.
- Én nem éjszakai életre termettem, vagy nem arra vagyok beprogramozva, bocsánat. – válaszoltam.
- Ámen. – tette hozzá Zayn.
Ekkor hirtelen betoppant Niall és persze drágalátos barátnőm Ashley.
- Hát ti? – kérdezte Harry.
- Én csak udvarias voltam és megmutattam a kisasszonynak hova kell menni. – mosolygott Niall.
- Akkor kedves úriember itt a telefonja. – vágta hozzá a telefont.
- Köszönöm barátom, nagyra értékelem a törődést. – hajolt meg.
- Most én vagyok hülye, vagy ti beszéltek régiesen. – néztem bőr alól.
- Kedves kisasszony, ne használjon ilyen obszcén szavakat, mert ez felénk nézve is sértő. – mondta halál komolyan Niall.
- Ööö, oké. Meg se szólaltam, vedd úgy. – válaszoltam.
Hirtelen csak azon kaptam magam, hogy Zayn alszik a vállamon.
- Ööö, hát ok. – jegyeztem meg, majd letettem a fejem a fejére.
Fél füllel hallgattam a körülöttem történő eseményeket. Hallottam mikor bejött Louis anyukája és utána az enyém is.
- Gratulálok kisfiam, nagyon büszke vagyok rád.
- Én is, micsoda dalos pacsirta van a mi családunkban. – hallottam valaki hangját, de már félig aludtam, úgyhogy nem tudtam archoz kötni.
Aztán kb. egy órán keresztül kizártam a külvilágot és aludtam. Mikor felkeltem Zayn is észbe kapott. Nem volt már senki a szobában.
- Hová lett mindenki? – kérdezte Zayn, elfeküdt hajjal.
- Hehe, nem tudom. – nevettem.
- Te meg mit nevetsz?
- Semmit, csak szerintem, vigyázz ha kimész, nehogy még a végén összetévesszenek egy madárfészekkel. – tettem hozzá.
- Úristen, mi ez a hajzat nekem? – akadt ki Zayn, mikor meglátta magát a tükörben.
- Tessék, itt egy fésű. – nyújtottam át neki egy fésűt.
- Köszi, megkeressük a többieket? – kérdezte miközben a haját igazította.
- Hát hogy a viharba ne, csak még lelkierőt szedek magamon, hogy felkeljek. – tettem hozzá-
- Gyere, majd segítek. – nevetett majd felhúzott.
Kimentünk az ajtón és még a folyosón is kihaltság volt.
- Hallod, ezek itt hagytak minket. – nevettünk.
Aztán lementünk a lépcsőn, ott már volt némi mozgolódás. Láttuk, hogy kint van mindenki az udvaron így hát mi is kimentünk.
- Sziasztok, álomszuszékok, kialudtátok magatokat? – kérdezte Harry és megfogta a vállunkat.
- Háát, ööö, nem. – néztünk egymásra Zayn-nel.
- Hát jó. – nevetett Harry.
- Na, de gyerekek, nekünk most menni kell, mert már késő van. – mondta apa.
Elszomorodtunk, de még egy búcsú mondatot hozzátettünk.
- Köszönjük ezt a hatalmas élményt, nagyon tetszett és pihenjétek ki magatokat és jövöhétre pedig mindent bele, szurkolunk. – mondtuk Ashley-vel majd egyesével megöleltünk mindenkit.
- Hiányozni fogsz. – súgtam Harry fülébe.
Erre ő nagyon kivirult és csak ennyit mondott.
- Szeretlek.
Ez a mondat, vagyis szó kicsit meglepett, de aztán rámosolyogtam. Aztán az én kedves „bátyuskámtól” is búcsút vettem.
- Jaj, szia, te nagylány. – mondta és felemelt.
- Wohoo! Tegyél le. – nevettem.
- Vigyázz magadra. – mosolyogtam és egy könnycsepp csordult le az arcomon.
Erre nem mondott semmit, csak szorosan megölelt. A többiektől is elbúcsúztunk majd beültünk a kocsiba. Onnan még integettünk aztán elindultunk. Élménybeszámolót most nem tartottunk, mert mindenki nagyon fáradt volt. Így hát gyorsan behunytunk.