42.Rosszul vagyok

Ott maradtam a padon, de kicsit rosszul éreztem magam, hányingerem lett így hát kimentem levegőzni.
- Hova mész kicsim? – kérdezte apu.
- Mindjárt jövök, csak egy kicsit kimegyek levegőzni. – válaszoltam.
- Rendben. – mosolygott.
Leültem a járda küszöbére és nagyon fura érzésem volt, nem mondhatnám, hogy még mindig rosszul voltam, meg sem tudnám magyarázni, hogy mi bajom volt. Csak néztem az elhaladó autókat, embereket, veszekedő párokat, kóbor kutyákat, mindent, ami csak ott volt. Egyszer csak hallottam, hogy nyílik az ajtó.
- Jaj, Melody, azt hittem, elmentél. – mondta Harry ijedten.
- Ja, dehogyis, csak kijöttem levegőzni. – nyugtattam meg.
- Nem tudtam befejezni, amit mondani akartam. – kezdett megint bele.
- Hát nem. – tettem hozzá.
- Melody. – szólított.
- Harry, kérlek, ne mondj semmit. – állítottam le.
- De.
- Sajnálom. – mondtam majd bementem.
- Anya, elmegyek haza, majd találkozunk. – szóltam anyunak.
- De miért? – kérdezte.
- Szarul vagyok, lefekszem.
- Ja, rendben, de vigyázz magadra, menj busszal. – mondta és megsimogatott.
- Szerintem sétálok, hogy kiszellőztessem a fejem. – válaszoltam.
Kicsikartam egy mosolyt majd odamentem a fiúkhoz.
- Sziasztok, bocsájtsatok meg, de én most elmegyek, majd szombaton megnézlek titeket és jövő héten találkozunk. – mondtam nekik.
- De miért, és miért vagy ilyen sápadt? – fogta meg a homlokomat Louis.
- Biztos a levegő, vagy a suliban most sok a beteg és az, de nem tudom. – válaszoltam.
- Hazaviszlek. – ajánlotta fel Zayn.
- Nem kell, hazamegyek gyalog.
- Nem, nem engedlek el ilyen állapotban gyalog. – mondta Zayn szigorúan.
- Kérlek, hagy menjek gyalog. – könyörögtem, de már alig álltam a lábamon.
- Persze, mindjárt összeesel, majd hazaviszünk. – mondta már Louis is.
- Jól van, de nem kell mindenkinek jönni. – mondtam.
- Nehogy elkapjátok a nagy nap előtt. – tettem hozzá.
- Igaza van. – mondta Niall.
- De majd én, hazaviszlek. – mondta Louis.
- Biztos ne menjek én? – kérdezte Zayn.
- Nem kell, akkor mindjárt jövünk. – mondta Louis majd kivitt a kocsihoz.
Beültünk, beöveztem magam és elindultunk. Egy kicsit még nyitva volt a szemem és láttam Harry szomorú arcát.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Persze, és köszönöm. Bocsáss meg, hogy ennyi baj van velem. – mondtam.
- Jaj, ne viccelj, a hugicám vagy, jó, hogy segítek. – mosolygott és megsimogatott.
- Csak a másod unokahúgod vagyok. – jegyeztem meg.
- De nekem már a húgom vagy. – válaszolta.
- Köszönöm, te pedig az én bátyuskám. – mondtam egy kis mosollyal.
- Melody. – kezdett bele.
- Tessék? – kérdeztem.
- Mitől lettél rosszul, mert tuti, hogy nem a pizzától és nem is a levegőtől, hiszen kiskorunk óta ide járunk és eddig semmi bajod nem volt.
- Már a suliban is rosszul éreztem magam és hát nem tudom. – válaszoltam.
- Nem hiszek neked, látom rajtad, hogy valami nincs rendben, de ez belülről jön. – mondta gyanakodva.
- Jól van, hanyagolhatnánk a témát?
- Rendben, te tudod. – fejezte be és nem is beszéltünk, amíg oda nem értünk a házhoz.
Kiszálltam majd megköszöntem a fuvart. Mikor mentem befelé a kapunál egy kicsit összerogytam.
- Melody! Melody, jól vagy. – láttam Eric-et.
- Igen, igen jól vagyok, csak kicsit rosszul érzem magam. – mondtam és segített felkelni.
- Hála az égnek, gyere, segítek bemenni. – mondta és a kezemet a vállára helyezte.
Most már végképp nem tudtam, hogy mi bajom és milyenek az érzéseim.
- Add ide a kulcsot, légy szíves. – kérte a kulcsom majd kivette a zsebemből.
Miután beértünk letett a kanapéra, betakart és főzött nekem egy teát. Ezután megfogta homlokom.
- Jézusom, te tűz forró vagy.
- Csinálok neked egy forró fürdőt.
- Hol van a fürdőszoba? – kérdezte.
Mutogattam a lépcső felé majd felment. Pár perccel később lejött.
- Gyere, segítek felmenni. – mondta és felemelt.
- Egyedül fogok fürödni. – jelentettem ki.
- De köszönöm a segítséget, de most menj haza, már nem tudják hol vagy. – tettem hozzá.
- Tudják, hogy hozzád jöttem, bár azt én sem tudtam, hogy ápoló leszek, de nem hagylak itt. – mondta.
- Kérlek, menj el, egyedül szeretnék lenni. – kérleltem.
- Rendben, de ha valami baj van, akkor csak szólj. – mondta majd megsimogatott.
Bevánszorogtam a kádba és vagy 1 órát feküdhettem és azóta, kiderült, hogy fél óra is alig volt. Lassan, de biztosan leértem a lépcsőn és beültem a Tv elé miközben ittam a teám. Nem is figyeltem a műsorra, mert Harry járt a fejemben aztán pedig, Eric.