18. Pedig én nyertem volna

Reggel gitározásra ébredtem és Harry bársonyosan simogató hangjára.
- Jó reggelt! – hallottam kedves hangjukat.
- Jaj, sziasztok, nektek is jó reggelt. – mosolyogtam.
- Jót aludtál? – kérdezte Harry.
- Nagyon, az ébresztésről ne is beszéljünk. – válaszoltam csukott szemekkel.
Ekkor széthúzták a függönyt és gyönyörűen sütött a nap. Ezután kinyitottam szemeim és két vigyorgó arcot láttam magam előtt. Niall és Harry csak néztek.
- Tudom, hogy kómás fejem van. – nevettem.
- Dehogyis, nagyon aranyos vagy így is. – mosolyogtak tovább.
Egyszer csak Zayn lépett be az ajtón.
- Jó reggelt mini manó! – kiáltott fel.
- Jó reggelt bradfordi rossz fiú. – nevettem fel.
- Meghoztam a reggelid. – tette le elém a tálcát.
Volt rajta minden finomság, pirítóstól kezdve barack léig minden.
- Mamám! Hogyan köszönhetném meg? Gyere, had öleljelek meg. - tártam ki kezeim.
Hosszas ölelkezésbe kezdtem Zayn-nel. Ezután nekikezdtem a reggelinek. Egyszer csak Liam és Louis lépett be az ajtón. Furcsálltam is, hol lehetnek. Nagy táncolásba kezdtek, én pedig hatalmas nevetésbe.
- Jaj, így nem bírok enni. – próbáltam kinyögni a nagy nevetés közben.
- ’Sorry for party rockin’.
Ez kiütötte a biztosítékot így inkább nem is próbálkoztam a reggeli további elfogyasztásával. Mikor rájöttem, hogy nem tudok műsoros reggeli mellett enni egyszer Louis ott volt az orrom előtt. Elkezdte énekelni az ’Oh happy day’ és nem bírtam tovább, hogy ne nevessek a képébe. 15 perces műsort kaptam, de olyan mintha egy egész délelőttöt szórakoztattak volna.
- Köszönöm az előadást színvonalon felüli volt, be kell vallanom. – mondtam majd kitessékeltem őket a szobából.
- Haha, nem tudsz mit felvenni! – nevetett Harry a képembe.
- Peched van, tárolok itt is ruhát. – mondtam flegmán.
Ezután bedurcizott és kiment a szobából. Tényleg van itt cuccom, csak hirtelen az nem jutott eszembe, hogy hol. Minden megnéztem aztán mikor mindent felforgattam, eszembe jutott. Egy szivecskés toppot, egy rózsaszín nadrágot és egy rózsaszín cipőt vettem fel. Ezután elmentem megmosakodtam és kontyba fogtam a hajam. Mikor lementem, a fiúk videó játékoztak. Ahogy láttam Zayn áll nyerésre, Liam pedig nem sokkal utána.
- Beszállsz? – kérdezték a fiúk.
- Játszatok nyugodtan. – mondtam majd a konyhába mentem.
- Én is így gondoltam. – nevetett Niall.
- Kötözködsz? – kérdeztem.
- Nem dehogyis, de ha már itt tartunk, hozol nekem egy szendvicset. – vigyorgott.
- Hát persze… hogy nem! – fejeztem be.
- Naaaaa! – húzta meg az a betűt.
- Hehe, szenya vagyok. – nevettem sunyin.
Nem volt szívem éhezni, hagyni ezért csináltam egy szendvicset.
- Köszönöm szépen. – puszilt meg.
- Jössz nekem eggyel. – kacsintottam.
Ekkor hatalmas kiáltást hallatszott, Zayn volt az ezt kiáltva.
- Nyertem! Na, ki a király? – kérdezte majd egy gyors táncot lejtett.
- Nagyon jó vagy, de ez semmi. – mondtam.
- Mi az, hogy semmi, megvertem 5 embert, egy kis csajjal is elbánok. – mondta kihívóan.
- Haha, nevetnem kell. – majd tényleg nevettem.
- Louis, Melody a videó játékokban is olyan jó, mint az evésbe? – kérdezte halkan Niall.
- Ajjaj, ebben jobb. Rengeteget játszik a barátaival. – szólalt meg Louis.
- Hát akkor gyere, ülj le, majd kezdjük. – mondta Zayn.
Mikor elkezdtük, mindenki feszültem ült. Több mint 2 órát játszottunk. Liam és Harry már húzták a lóbőrt, de mi csak néztük a képernyőt.  Egyszer csak elment az áram.
- Neeeeeeeee! Pedig nyertem volna! – kiáltottunk Zayn-nel.
Ez után nagy vitába kezdtünk, hogy ki is nyert volna. Nem jutottunk dűlőre, de elmúlt dél így közöltem velük, hogy ideje haza mennem.
- Maradj még. – kérleltek aranyosan.
- Ne haragudjatok, de tegnap se voltam sokat otthon, úgyhogy ma muszáj lesz hazamennem. – mondtam és megöleltem őket.
- De még maradhatnál. – mondta Harry.
- Sajnálom, nem lehet.
- Jól van, akkor hazakísérünk. – szólalt meg Liam.
- Abban benne vagyok. – kacsintottam. Persze, ha van kedvetek. – mosolyogtam.
- Hülyéskedsz, jó hogy van. – ugrott fel Zayn.
Aztán hazaindultunk. Ezzel az öt emberrel még az a 15 perc is fantasztikus, be nem áll a szájuk. Nagyon sokat nevettem, de sajnos megérkeztünk.
- Hát akkor, sziasztok, köszönök mindent. – köszöntem el.
- Várj! Majdnem elfelejtettünk valamit. – mondta hirtelen Liam.  Szeretettel meghívunk az első hivatalos koncertünkre, erre még igazi rajongók nem nagyon jönnek, hanem egymás családtagjai és erre szeretnénk meghívni téged, és persze a szüleidet. - mosolygott.
- Mennyi eszed van Liam, el is felejtettem. – mondta Louis.
- Köszönöm szépen, még szép, hogy ott leszünk. – mondtam nagy mosollyal, ezután megöleltem mindenkit és bementem a házba.
Anyuék ott ültek a kanapén. Elmeséltem nekik mindent, jót nevettek, majd odaadtam a meghívót és ők is csak bólogatni tudtak.  Még csak 1 óra lesz, úgyhogy leültem kicsit gépezni. Amint láttam fent van Dylan ezért ráírtam.
- Szia!
- Hát helló. Ezer éve nem láttalak. – kaptam a választ.
- Milyen ezer éve? Nem rég találkoztunk. – írtam vissza.
- Jól van, de az rég volt. Nincs kedved összefutni?
- Dehogyis nincs. Hol, mikor? – kérdeztem.
- Mondjuk a parkban 20 perc múlva. – írta smiley-val.
- Rendben, ott találkozunk. – mondtam, majd elmentem.