- Gyere Ash reggelizz velünk. – szóltam Ashley-nek.
- Nem akarok zavarni, inkább elindulok haza.- mondta mosolyogva.
- Ashley te sohasem zavarsz. – szólt közbe anyu is, és beinvitálta kedves barátnőmet.
- Köszönöm Mrs. Tomlinson.
- Már ezerszer beszéltük, hogy Isabel.- mondta anya.
- Vigyázz, anya bekeményít. – mondtam nevetve.
Nagy nehezen betessékeltük a házba, de ekkor csöngetést hallottam így kimentem a kapuhoz.
- Sziasztok! Hallottam, hogy ma jöttök haza így hoztam egy pizzát. – hallottam Pablo hangját.
- Mit állsz ott? Gyere be! – kiáltottam.
Hozott egy hatalmas pizzát, ami épp jól jött, mert éhesek voltunk. Azt hittük maradni fog, de sietnie kellett. Megreggeliztünk majd hazakísértem Ashley-t. Azt mondta nagyon tetszett neki minden, London, a műsor, és Niall is. Mikor elértünk a házukig a titkos kézfogásunkkal köszöntünk el, majd hazaindultam. Mivel vasárnap volt, és jövő héten sincs suli ezért úgy döntöttem, hogy ma csak az állatokkal fogok foglalkozni. Viszont tegnap csak reggel tudtam fürödni, ezért először megfürödtem, majd újult erővel kezdtem a napot, bár már 10 óra volt. Felvettem egy tréningnadrágot egy sárga pólóval és kimentem az udvarra. Először megkerestem aput, hogy tudok-e neki segíteni. Autószerelő és hagyja, hogy segítsek, mivel én is értek hozzá, és a nehezen elérhető helyekre én könnyebben beférek. Amint láttam anya és apa beszélgettek a hintán így nem is zavartam, hanem mentem tovább. Hatalmas farmon lakunk így időbe telik, míg elérek az egyik végétől, a másikig. Először a farkasainkhoz mentem, mindig kiviszem őket sétálni az erdőbe,mert imádják. Öt farkast neveltünk föl, de ebből kettő még kicsi, azért kerültek hozzánk, mert kölyökkorukban az anyjuk meghalt. Több, mint két órán keresztül sétáltunk. Van nekem egy kis majmom, Miranda, akit szintén megmentettünk, de ő nem akart visszamenni természetes élőhelyére, így hát megtartottuk. Mindenhova elkísér Monty kutyámmal. Mikor visszaértünk egy óra volt. Megéheztem így összeütöttem magamnak egy kis harapnivalót. Főtt kukoricát ettem, majd azon erősködtem, hogy kiszedjem a maradékot a fogaim közül. Nem sokkal később valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót.
- Szia, hallottam hazajöttetek, és Ashley-vel is beszéltem, gondoltam eljövök és megkérdezem, milyen volt. – ott állt Dylan az ajtóban.
Óvoda óta barátok vagyunk és sok időt töltök vele, sokan nem hisznek a fiú lány barátságban, de mi tényleg azok vagyunk.
- Szia! Hát gyere csak beljebb. Nagyon jó volt, rengetegen voltak és óriási volt a zaj, nem vagyok hozzászokva. – meséltem hatalmas lelkesedéssel.
Elmeséltem neki mindent, még azt is, hogy nekem kellett lecsutakolnom Harry-t, ezen nagyon nevetett.
- Örülök, hogy jól érezted magad, és, hogy találkoztál Louis-sal, tényleg, hogy van, ezer éve nem láttam. – kérdezte mosolyogva.
- Ó, köszöni szépen remekül van, sajnos még nem most fog hazajönni, de ígéri, hogy mindenképp hazalátogat.- mondtam széles vigyorral.
Rengeteget beszéltünk, már jóformán azt sem tudom, miről , de remek volt. Mikor Dylan elment hatalmas ürességet éreztem, mert nem tudtam mi csináljak. Majd az olvasás mellett döntöttem. Egy Sherlock Holmes könyvet olvastam, remek könyv imádom, néha még én is azt játszom, hogy detektív vagyok, és követem az állatnyomokat a kertünkben, amiből igen sok van. Mikor végeztem az olvasással be is sötétedett. Elmentem fürödni, majd bedőltem az ágyba. Nem voltam álmos ezért úgy gondoltam kimegyek kicsit anyuékhoz. Anya a virágoknál volt, apa meg éppen ment fürdeni, így hát anyuhoz mentem.
- Aloha anyu, mi jót csinálsz? – kérdeztem kíváncsian.
- Semmit kicsim, csak egy kicsit megöntözöm a virágokat, hogy fel legyenek frissülve. – mondta közben locsolt.
- Értelek, akkor hagylak öntözgetni. – majd elmentem.
Mivel még mindig nem voltam álmos így elmentem a lámáinkhoz. Ők csak ketten vannak Scruffy és Puffy. Nagyon aranyosak,amíg le nem köpnek. Kicsit beszélgettem velük.
-Sziasztok, milyen napotok volt? – kérdeztem kivirult arccal.
- Prrrüüüü. – válaszoltál mindketten.
- Igen?! Hát az remek, örülök, hogy jó napotok volt. válaszoltam nekik mintha érteném.
Olyan érzésem volt, mintha rám mosolyogtak volna, de ekkor Scruffy leköpött, majd bement a karámba. Puffy ment utána.
- Oké, értem a célzást, fáradtak vagytok. Akkor hát jó éjt. – és ezzel el is mentem.
Remek most szedhetem le a trugyit, így hát megmostam az arcom szappannal, mert büdös volt. Ezután már elálmosodtam, biztos a köpéstől van. Lefeküdtem és nem tartott sokáig, míg elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése