22. Érzékeny búcsú

Mikor végeztem a tanulni valómmal pont 1 óra múlt és éreztem, hogy korog a pocim, így hát bementem valamit enni.
- Kicsim rántott húst csinálok sült krumplival, jó lesz? – kérdezte anyu, mikor bementem.
- Remek. – válaszoltam és beültem tv-zni.
Ismét az „őrült rajongóról” volt szó, aki egész héten, a fiúkon lógott.
- Anya nézd, benne vagyok a tv-ben! – nevettem fel.
- Tényleg, hol? – jött oda érdeklődve.
- Most rólam van szó. – és pont akkor mondtak el mindennek a nagy rajongók.
Ezek után mindent elmondta anyunak és, csak nevettünk, egyszer csak apa jött be.
- Ti meg min nevettek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Majd belenevettünk a képébe.
- Ok. – mondtam majd kiment.
Anyának eszébe jutott, hogy otthagyta a kaját sülni, úgyhogy szaladt a sütőhöz. Csak pár darab égett meg, hehe. Ezután megnéztem egy részt a Két pasi meg egy kicsiből és megint nagyokat nevettem.
- Reklám, ne már. – mondtam unott fejjel, egyszer csak elindult a McDonald’s-nak a reklámja és elkezdtem énekelni. Párápápápááááá I’m lovin it!
- Bajod van? – kérdezte anya.
- Látom, tanulod a szótáramat, egyébként már az éhség csinálja ezt velem, kaját anyuka! – kiáltottam fel.
- Relax kicsim, mindjárt kész. – mondta és nevetett.
Hát jó, akkor még egy kicsit tevékenykedek. Nyitottam ki az ajtót és ezt ordították a képembe.
- ’Vas happenin’?!
Elestem majd így szóltam.
- Semmi happenin, ennyire nem utálhattok, múltkor Niall vágott orrba, most te akarsz melegebb éghajlatra küldeni, mondjátok, ha bajotok van, de most tényleg, megköszönném.
- Elnézést, minek nyitogatod az ajtót? – kérdezte szemrehányóan.
- Háh, kössz, majd nem nyitogatom a házunk ajtaját, csak mert te azt mondod. – mondta felhúzott szemöldökkel.
- Jól van, na, csak vicceltem. – mosolyodott rám.
- Persze már, én is ezt mondanám, se. – mondtam majd beinvitáltam őket. Egyébként nektek is, szia. – köszöntem a többieknek a Zayn-nel folytatott eszmecsere után.
- Köszönjük, hogy megtisztelsz figyelmeddel, igazán értékeljük. –kacsintott Liam.
- Bocsánat el voltam foglalva Mr. egóval. –néztem Zayn-re.
- Köszönöm… hééé! – mondta durcásan.
- Gyertek egyetek velünk. - szólott anya.
- Köszönjük szépen a meghívást Mrs. Tomlinson, de csak egy percre jöttünk. – mondta Niall.
- Már több mint 5 perce itt vagytok. –mondtam keresztbe tett kezekkel.
- Ne kötözködj mindig Melody. – mondta „fenyegetve” Harry.
- Szóval, csak azért jöttünk, hogy elköszönjünk kellőképpen. – mondta Liam és adtak anyunak egy csokor virágot, nekem egy amerikás rövidnadrágot, apucinak pedig egy sörös hordót, egy picit.
- Nagyon kedves tőletek, de miért kapjuk, úgy csináltok, mintha nem találkoznánk többet. – mondtam.
- Nem azért, hanem mert nem tudjuk, mikor jövünk haza, és szépen el akartunk köszönni. – mondta Niall.
- Akkor köszönjük szépen, biztos nem maradtok? – kérdezte újból anya.
- Nem, nem lehet, még be kell pakolnunk. – mondta Zayn.
- De nekem tehettek el egy kis kaját. – mondta Niall elpirultan.
- Azt gondoltam, úgyhogy már tettem is el. – mondtam majd átadtam neki egy dobozt, amiben volt kaja.
- Hehe, köszönöm. – mondta majd megölelt.
Ezután mindenkitől érzelmes búcsút vettünk és elmentek.
- Várjatok, valamit elfelejtettem. – mondta Louis, és visszaszaladt.
- Végre, ehetek. – mondtam és éppen haraptam volna bele a húsba, ekkor Louis tört be az ajtón.
- Melody, majd nem elfelejtettem valamit. – mondta szuszogva.
- Na, mondja, aztán hagy egyek. –nevettem.
- Mivel tudom, hogy nem szeretnélek elveszíteni, és remélhetőleg te sem engem ezért szeretnék adni neked valamit, és még mondani. – mondta majd leültünk a kanapéra.
- Ez egy kis játékfényképező, amiben rólad és rólam vannak képek, összesen 100, ha ezt megnézed, eszedbe jut minden jó dolog, amit együtt tettünk és így mindig veled lehetek. Ezen kívül megígérem, hogy minden nap legalább fél órát fogunk beszélgetni.
- Először is, nagyon szépen köszönöm, sokat jelent ez nekem, másodszor pedig ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy be tudsz tartani, mert nem tudod, hogy milyen leszel akkor, amikor telefon, vagy gép közelbe jutsz, és lehet, hogy nem lesz hangulatod hozzám, és én tudom, hogy el leszel foglalva, úgyhogy elég akkor beszélnünk, amikor van elég erőd. – mondtam mosollyal. És egyébként jó is, hogy visszajöttél, mert én is elfelejtettem valamit. – majd felszaladtam a szobámba. Mikor lejöttem átnyújtottam neki egy kis dobozt. Ezt csak akkor nyisd ki, ha elmentél, és ígérd meg, hogy mindig magaddal viszed, ebbe olyan dolgok vannak, amik segíthetnek sok mindenben, de majd ha megnézed, rájössz. – átadtam neki és hosszasan ölelkeztünk, majd elment.
- Végre ehetek. – sóhajtottam fel.