1.A nagy találkozás

Sziasztok Melody Tomlinson vagyok 15 éves, igen jól hallottátok Tomlinson, nem vagyok Louis testvére, de rokona vagyok. Mondhatni a másod unokatestvére, de olyan, mintha a bátyám lenne. Régen rengeteg időt töltöttünk együtt, konkrétan ő nevelt fel, mindig ő jött értem a suliba, és az oviba is, de mióta híres lett minden megváltozott. De kezdjük az elején. Minden kiskoromban kezdődött, habár van egy nővérem, nem sűrűn volt otthon, amikor 8 éves voltam, ő már 18, és nem sokat láttam, csak mikor hazajött a kollégiumból. A szüleim sem voltak mindig itthon, ezért kellett szerezni egy „bébiszittert”. Louis-ék, csak kétutcányira laktak tőlünk ezért őt kérték meg. Sokáig féltem tőle, mert mindig csak beszélt és beszélt, talán ezért van az, hogy idősebb koromban én is csak löktem a sódert. A későbbiekben megszerettem Louis-t, mert ő volt az, akire mindig számíthattam. Ő már akkor tudta, ha bajom, mikor rám nézett. Mikor megtudtam, hogy jelentkezik valami tv műsorba nagyon örültem neki, de nem tudtam ez mivel jár. Azon kaptam magam, hogy már anyuék jönnek értem a suliba, és nagyon keveset látom Louis-t. Ezért haragudtam mindenkire a világon. Egyszer mikor jöttem haza, mentem volna föl a szobámba, de anya megállított.

- Melody kicsim megállnál egy percre. - szólt nyugodtan.
- Oó, nem én voltam, akármi történt.
- Mi, te meg miről beszélsz? –nézett rám furcsán.
- Ááá semmi, mindegy, mondjad. – nevettem.
- Képzeld Louis meghívott minket az X-faktor élő adásba.
Mikor ezt meghallottam, fölrohantam a szobámba, becsaptam az ajtót és az ágyra vetettem magam. Nem akartam sírni, mert nem is tudtam volna, de ezt nem hiszem el, már vagy 4 hónapja nem is láttam a „bátyám”, és most hirtelen ez történik. Fel s alá járkáltam a szobámban, hogy most mi tévő legyek. Végül kiléptem az ajtón, lementem anyuhoz és kijelentettem.
- Én nem megyek!
- Mi, mi az, hogy nem jössz?! –láttam a döbbenetet.
- Sajnálom, de eddig még egy sms-t sem volt képes küldeni, most meg én ugráljak, aha persze.
- Azért gondold meg kislányom. –mondta megértően. Aztán a konyha felé vette az irányt.
Én is visszamentem a szobámba, és elkezdtem tanulni. A nagy tanulás sem tartott tovább 1 óránál, aztán egy kicsit neteztem. Írtam az egyik barátnőmnek, hogy mi történt, és mint mindig 5 percen belül válaszolt. Kis kocka, de én így szeretem. Ő a legjobb, rá mindig számíthatok, suliban is mindig együtt vagyunk. Felvilágosított, hogy nem azért nem írt, mert nem is érdekli ó, hogy mi van velem, hanem mert el van foglalva. Aztán rájöttem, hogy igaza van, így hát mindent átgondoltam. Este mikor leültünk vacsorázni, mondtam anyunak, hogy még is elmegyek, de csak egy feltétellel.
- Mi lenne az? – kérdezte ijedten.
- Jön velem Ashley is. (ő lenne a legjobb barátnőm)
- Hát nem is tudom. – mondta anya, nem túlbíztató szemekkel.
- Ha ő nem jöhet, én sem megyek. – jelentettem ki, és ezzel abba is hagytam a vacsorát.
Felmentem, aztán megfürödtem. Mikor végeztem és mentem volna ki a kádból, szokásomhoz híven elestem, és akkorát szólt, mint egy bomba. Jól be is lilult a kezem, és a lábam.
- Jól van Melody, hozod a formád, mint mindig. – gondoltam magamban.
Beállítottam az ébresztőórám, majd lefeküdtem. Reggel arra ébredtem, hogy ugat a kutya. Pedig még volt 10 percem az óra csöngéséig. Kiordítottam az ablakon a kutyának, hogy hagyja abba az ébresztést, mert már fönt vagyok. Nem hagyta abba, ezért kimentem megnézni, mi is történik. Mikor kiértem láttam, hogy a szomszéd gyerekek elvették a kutyám játékát. Úgy néztem ki mint valami beszívott biztonsági őr pizsiben, de odamentem és ’’finoman’’ kitessékeltem őket a portáról. Senki nem volt otthon, ezért csináltam magamnak egy kis reggelit, kakaót és kalácsot. Ezután fölöltöztem. Mivel tél van és hideg így fölvettem egy meleg pulcsit, a kedvenc kockás kabátom, és a csizmám. Csengetést hallottam majd lementem. Ott állt Ashley.
-Na hello, azt hittem, nekem kell kegyedet kirángatni az ágyból,de úgy látszik, jó hatással van rád a péntek.  – mondta nevetve.
- Ajjajj, attól félek én is. De ha rajtam múlt volna, még az ágyban lennék. De induljunk, hogy minél előbb hazaérjünk.
Mikor beértünk a suliba összefutottunk Dylan-nel és Steffany-val. Ők a legjobb barátaim, mióta az eszemet tudom, és mindent együtt csinálunk.  Hamar eltelt ez a nap, így hát elmentünk pizzázni, Pablo éttermébe. Nem is mondtam én Doncaster szélén, egy farmon lakom, ahol nem csak házi állatok vannak, hanem majmaink, vagyis csak egy, oroszlánok, farkasok, kígyók és más állatok élnek. Anyukám állatmentőként dolgozik, és általában haza hozza az állatokat, mert rengeteg van. Ez engem nem zavar, mert imádom az állatokat, és tudok róluk gondoskodni. Mikor végeztünk Pablo-nál mindenki hazament. Annyira fáradt voltam, hogy megfürödtem és bedőltem az ágyba. Hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy lógok le az ágyról, így hát megigazítottam magam, és visszaaludtam.  Eljött a nagy nap. Ma este, vagyis délután megyünk az X-faktor székházába, vagy minek nevezik. Mivel nem akartam rossz benyomást kelteni, így szépen felöltöztem, és még a vigyort is felfestettem az arcomra. Négy óra lett, Ashley is megjött, így hát elindultunk. Justin Bieber Boyfriend című száma ment a rádióban és Ash elkezdte énekelni, mert imádja Justin-t.
- Ez most komoly? – kérdeztem megvetően ránézve.
- Sorry for party rockin’. – válaszolta.
- Hát jó, akkor menjünk tovább. – mondtam apunak.
Mentünk és mentünk, nem tudtam, hogy ilyen hosszú az út Londonba, de nagy nehezen odaértünk. Kiszálltunk a kocsiból és egy hatalmas épület előtt álltunk. Az állunk a padlót verdeste úgy elcsodálkoztunk. Egyszer csak egy csíkos pólóban lévő valaki futott ki az épületből, ordítozva. Louis volt az és a nyakamba ugrott.
- Úgy örülök, hogy itt vagytok, alig vártam, hogy megérkezzetek. – mondta vigyorogva.
- Gyertek, megmutatok mindent, úgy örülök nektek. – ezt mondogatva végigkísért minket az egész épületen.