2.Az élő adás

Először a földszinten kezdtük.
- Itt van a váróterem és itt szoktunk találkozni a rajongókkal, mielőtt kezdődne a show. Na, menjünk feljebb. – mondta, aztán a lépcsőházhoz mentünk.
Mikor mentünk felfelé poszteretek voltak a falon, az eddigi X-faktorosokról. Felértünk, nem volt hosszú. Volt ott egy nagy folyosó, tele emberekkel.
- Mindenki az esti műsorra készül. – mondta Louis izgatottan.
- Gyertek, mutatok még pár dolgot.
A szembejövő emberekkel mindig pacsizott, furcsán néztem, ezért nekem is adott egyet, így elnevettem magam. Belevisszhangzott az egész épület.
- Itt szoktunk műsor előtt gyakorolni. – és egy kis szobára mutatott, ahol két gyerek gyakorolt.
Bemutatott nekik, aztán továbbmentünk.
- Itt szoktak minket öltöztetni, és ezzel szemben találjátok a sminkest és a fodrászt. –mutatott az egyik ajtóhoz.
- És most bemutatlak a barátaimnak. – mondta mosolyogva. 
Felmentünk a második emeletre, hatalmas volt. Két srác szaladgált egyik szobából a másikba, kergetőztek, mint kiderült.
- Fiúk! Nyugalom, szeretném bemutatni a családom. Gyertek ide! – mondta hangosan.
- Hello, we’re One Direction!- kiáltották.
- Sziasztok és jó napot én vagyok Harry. – jött oda egy pulikutya hajú gyerek.
- Vas happenin’?! Szép napot, Zayn vagyok. – mondta a fekete hajú srác.
- Csókolom, és sziasztok, engem Niall-nak hívnak. – mosolyogva közelgett egy szőke fiú.
-  Örülök a szerencsének Liam vagyok. – szólt hátulról még egy valaki.
- Sziasztok, én Louis nagybátyja vagyok Steve, vagyis a másod nagybátyja. – mondta apu.
- Nagyon örvendek, én Mrs. Tomlinson vagyok. – szólt anyu is.
- Hello! Én lennék a csemete, vagyis Melody, azaz Louis másod unokatesója. Ő pedig itt a legjobb barátnőm Ashley. – mondtam kacsintva.
- Csáááá! – mondta Ash lazán.
Aztán találkoztunk Louis szüleivel, és megmutatta, hova ülhetünk, letettük a cuccunkat és otthagytuk az ősöket beszélgetni. Ezennel a kölykök leléptek.
- Jajj, Melody keressünk egy wc-t, mert hív a természet. – mondta Ashley, és láttam, hogy mindjárt bepisil.
- Hát, befelé jövet láttam egy pár bokrot. –mondtam nevetve.
-  Most, csak most ne viccelődj, kérlek.
- Na, jó ott egy alkalmazott kérdezzünk rá, hol találunk wc-t.
Közeledtünk egy csajhoz, de az hirtelen elszaladt. Nem tudtuk mi baja, így hát magunkra néztünk, hogy van valami rajtunk, de nem találtunk semmit.  Volt ott egy másik srác is, így hát odamentünk.
- Szia, ne haragudj, megkérdezhetném, hol találjuk a wc-t. – kérdeztem mosolyogva.
- Menjetek egyenes, aztán forduljatok balra és a második ajtó. – és a lépcsőház felé mutatott.
- Oké, köszönjük.
És elindultunk, ahová mutatott. Kilométeres sor a wc-n. Szuper, gondoltam magamban.
- Ha jobban meggondolom, még kibírom. – mondta Ashley.
- Én is így gondoltam. – mondtam.
Így hát elmentünk csavarogni az épületben. Nagyon jó volt, mert rengeteg olyan embert láttunk, akit eddig csak a tv-ben. Aranyosak voltak, mindig köszöntek. Láttam Louis-t, mikor jött ki a fodrásztól.
- Sziasztok, mit csináltok, körülnéztek?- kérdezte kedvesen.
- Igen, igen csavargunk. – mondta neki Ashley.
Louis kicsit félrehívott, nem tudtam mit akar, de hát elmentem vele, és egy kicsit magára hagytam a barátnőm, de azt mondta ellesz addig.
- Melody, tudom, hogy már rég beszéltünk és nem is írtam sms-t sem, és nem is üzentem, de nagyon sajnálom, nem akartalak elhanyagolni, de nagyon elfoglalt voltam, remélem nem haragszol nagyon, és megérted. – mondta, és láttam, hogy egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
- Bevallom az elején kissé haragudtam, hogy ott hagytál Doncaster-ben, és amikor meghallottam, hogy meghívtál az élő show-ba, nem repestem, de aztán rájöttem, hogy neked ez hatalmas lehetőség, és nem azért hagytál ott, mert nem is érdekellek, hanem mert ez nagy lehetőség. Úgyhogy nem haragszom, meg, ha akarnék, se tudnék. – mondtam, aztán átöleltem.
- De most aztán menj és nyűgözd le a zsűrit. – aztán elküldtem készülődni.
Ashley eközben ismerkedik, alig találtam meg. Mikor megleltem, elmesélte, hogy megismerkedett a portással. Elnevettem magam, és erre bedurcizott. Aztán mondtam, hogy inkább menjünk és üljünk le. És elindultunk. Miután leültünk nem telt sok idő, kb 10 perc, és kezdődött is. Nagyon jó volt, ott ültünk az első sorban, és sikongattunk mindenkinek. A fiúk csak hatodiknak jöttek, így hát még egy reklám is volt. A szünetben hallgatóztunk miket mondd a zsűri, de nem hallottunk semmit. Kijöttek a fiúk a színpadra, és mindenki sikongatni kezdett.
- Azt hiszem, kilyukadt a dobhártyám! – mondta Ashley.
- Mit mondasz, nem hallok semmit, azt hiszem, kilyukadt a dobhártyám! – ordítottam vissza.
A Kids in America-t énekelték. Bevallom jobb volt, mint az eredeti. Mindenki ordított, és mikor vége lett, akkor sem hagyták abba. A zsűri alig tudott megszólalni, és Simon Cowell kihúzta magát azt sugározva, igen ők az én mentorálltjaim. Nagy nehezen, de meg tudtak szólalni a zsűri tagok, és amikor a rajongók valami rossz kritikák hallottak, fújoztak. Mikor vége lett az egésznek megkerestük a fiúkat. Egyszer csak valaki nekem jött hátulról. Megfordultam és ott állt…