23. Újra az iskolapadban

Mikor végeztem a kajával felmentem a szobámba egy kicsit, majd meggondoltam magam és lejöttem. Tudom, nagyon jó vagyok, de hát már nem tudom mit is akarok. Kimentem apuhoz, aki éppen nem csinált semmit, hanem a fiúktól kapott söröshordót próbálta kinyitni.
- Segítsek? – kérdeztem majd közelebb mentem.
- Nem kell. – mondta a nagy erőlködésben.
- Apa, mi lenne, ha levennéd a fedőt a tetejéről. – mondtam majd levettem és szembespriccelte aput.
- Köhöm, én is tudtam, csak néztem, hogy figyelsz-e. – mondta és megtörölte az arcát.
- Persze már, na, mindegy neked elnézzük. – válaszoltam és adtam neki egy törcsit. De most, hogy elhárítottuk a problémát fociznál velem, apuci. – néztem rá, mint egy kiskutyus.
- Rendben, múltkor úgyis alig hallottam valamit a fociból, ki miatt is, ja, már emlékszem, miattad, mert nem voltál képes abbahagyni a nevetést. – mondta és rám nézett.
- Az puszta véletlen volt. – válaszoltam kedvesen.
- Hát jó, akkor hozd ide a focilabdát én meg felállítom a kapukat. – mondta majd elment a kapukért.
Felhoztam a garázsból a lasztimat majd játszani kezdtünk.
- Ezúttal nem fogsz megverni, most én nyerek. – mondtam apunak fenyegetve.
- Melody, mindig ezt mondod. – nevetett a képembe.
- De most nem csak mondom. – mondtam kacsintva és miközben azon filózott, miért kacsintok belőttem az első gólomat.
- Hé, ez nem ér, nem figyeltem. – mondta felháborodva.
- Arról én nem tehetek, de bement. – válaszoltam nagy elégedettséggel.
- Hát jó, akkor most bekeményítünk. – mondta apa és utána zsinórban négy gólt rúgott.
10 perc volt még a játékidőből és én már nem bírtam szusszal, de belőttem három gólt.
- Sajnálom Melody, de megint te vesztesz. –nevetett apa.
- Azt már nem. – és ezzel a mondattal belőttem még 2 gólt és megnyertem a meccset. Na, ki vesztett? – húztam fel a szemöldököm.
- Az én lányom. – húzta ki magát apa. Holnap már fitten mész a suliba. – tette hozzá.
- Fitten? Úgy lefáradtam, hogy kikelni nem tudok reggel az ágyból. – válaszoltam és vánszorogtam az ajtó felé.
- Pontosan, de majd kiugrasztalak. - kacsintott rám.
- De jó nekem, akkor megyek fürödni. – mondtam és mentem az ajtó felé.
- Nem segítesz pakolni? – kérdezte.
- Ha nagyon akarod. – mondtam és levittem a labdát.
- Wow! Meg ne erőltesd magad jobban, még a végén elszalad a kád. – szólt flegmán.
Ezután bementem és engedtem egy kádforró vizet. Felvettem a kedvenc mackós pizsimet, és behuppantam az ágyikómba.
- Jó reggelt! – kiáltotta valaki a fülembe.
Egyből lerepültem az ágyról.
- Aucs, amikor azt mondtad, hogy kiugrasztasz az ágyból, azt hittem, nem komolyan mondod. – fogtam a fejem.
- Pedig tudhattad volna. – mondta és felsegített.
- Jól van, akkor hagy öltözzek fel, mert ma suli van. – mondtam és a szekrényhez kúsztam. Vettem fel egy cuki, kis, kék pólót, egy szaggatott rövidnadrággal. Ezek után leszaladtam a többiekhez.
- Úúú pirítós, tudod, hogy imádom, köszönöm. – mondtam kedvesen és elvettem egyet a tányérról.
- Hé, az nem a… - mondta anya, de akkor már beleharaptam. Na, mindegy. – mondta lehajtott fejjel.
- Bocsánat, azt hittem, nekem van, de nézd a jó oldalát már kajáltam. – mondtam mosolyogva.
- De neked van külön étel. - mondta és egy sütire mutatott.
- Hupsz. Bocsi. – mondtam pirultan.
- Mindegy majd akkor ezt adom apunak.
- Rendben, de most megyek, szia, anyuci. – mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
Felvettem gyorsan egy mintás cipőt és már indultam is. Sétáltam és egyszer csak összefutottam Dylan-nel.
- Szia, nagylány, rég láttalak. – ölelt meg.
- Ja, két napja?  - kérdeztem nevetve.
- Az mindegy, az már rég volt. – mondta mosollyal.
- Hehe, oké, és egyébként mi van veled? – kérdeztem kedvesen.
- Semmi, volt nálunk az unokatesóm, de olyan, mint a vírus, egy évben egyszer jön, de egy hónapra fertőz. – mondta undorral.
- Hogy utálhatod ennyire, én imádom az enyémet. – mondtam majd becsuktam a szemem és ott állt Louis, mert eszembe jutott a kedvenc uncsitesóm.
- Jó, de Louis sokkal idősebb és vele lehet értelmes, vagyis lehet vele beszélgetni, de az enyém ááá. – mondta.
- Igen, értelmes beszélgetés Louis-sal folytatható, de nem az a jellemző, én bírom Cole-t, szerintem aranyos. – válaszoltam.
- Nagyon cuki, mindig azt kell hallgatnom, hogy Cole milyen okos, milyen szorgalmas, blablablaa. – mondta még mindig gyűlölködve.
- Jól van, na, de te cukibb vagy. – simogattam meg.
- Tudom. – mondta elégedetten.
Megérkeztünk a suliba, Ashley és Steffany már az ajtónál vártak.
- Hello. – pacsiztunk a lányokkal.
- Rég láttalak titeket. – kacsintottam.
- Én is, már nem is emlékeztem a hülye fejetekre. – nevetett Ash.
Ekkor csúnyán néztünk rá, majd ezt mondta.
- Tudjátok, hogy viccelek.
- Haha, persze. – tettük hozzá.
Majd bementünk a suliba, leültünk először a törzshelyünkre és beszélgettünk.  Láttuk, hogy jön Diana és a majmolói. Diana az a személy, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt és, hogy minden srácot megkaphat, jó vicc.
- Szia Melody. – tolta arrébb a lányokat.
- Szia, mi kéne? – kérdeztem.
- Ja, semmi, csak gondoltam jó lenne egy kicsit együtt lógni, elmehetnénk suli után plázázni, vagy valami. – mondta undorító vigyorral.
- Ó várj, megnézem a naptáram. Meg is van, 2100-ben ráérek. – mondtam erőltetett vigyorral.