Reggel a nap ragyogó sugaraira keltem, mert bevilágított az ablakon. Kilenc óra volt mikor felkeltem.
- Jó reggelt tubicám! Feltetszett kelni? – kérdezte apa, bárgyú vigyorral.
- Nem tetszik valami, inkább dobj meg egy kis kajával. – válaszoltam szemtelenül.
Pirítóst reggeliztem jó meleg teával. Jól kezdődött a nap, hiszen sütött a nap, meleg is volt és minden szépnek látszott. Ennek tiszteletére tizenegy óráig lustiztam. Mikor már meguntam a semmit tevést felöltöztem. Vettem fel egy kantáros gatyát egy csíkos felsővel. Kimentem az udvarra kicsit szétnézni. Anya kertészkedett, apa pedig éppen egy autót javított. Felajánlottam mindkettőjüknek, hogy segítek, de egyikük sem élt a lehetőséggel, így hát elmentem sétálni. Bementem a városba egy kicsit csavarogni. Mivel volt megspórolt pénzem úgy gondoltam, meglepem valamivel a barátaimat. Van egy kedvenc boltom, a Claire’s , ahol minden van, ékszertől kezdve, „divat szemüvegig” minden. Ashley barátnőmnek, és Steffany-nak is ott vásároltam. Volt ott egy nagyon aranyos karkötő szett, amire rá volt írva, hogy ’best friend forever’, mivel nem csak három volt rajta, így Dylan-nek is jutott egy. Aztán átmentem a New Yorker-be, és vettem magamnak pár pólót, és két farmert. Délfelé járt az idő, így elmentem Pablo-hoz pizzázni. Mikor beléptem a boltba így köszöntöttek.
- Szervusz, nagylány!
- Hello! Jöttem kajálni, kaphatnék valami finomat? – kérdeztem mosolyogva.
- Nálam csak finomat kaphatsz. – mondta Pablo.
Rendeltem egy gyroszos pizzát. Miközben vártam az ebédemre megcsörrent a telefonom. Ismeretlen hívó, vagyis nem írta ki.
- Háló. – szóltam.
- Szia Melody Harry vagyok. – hallottam Harry hangját. Fura eddig még sohasem hívott.
- Ja, szia, ne haragudj nem írta ki a telóm, hogy te vagy az. – mondtam kedvesen.
- Semmi baj, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy vagy.
- Remekül, és te? Mit csinálsz éppen? – érdeklődtem lelkesen.
- Én is jól vagyok, köszönöm. Hát most éppen semmit, vagyis itt vagyok a szobámban, mindenki kint van. – válaszolt.
- Te miért nem vagy kint velük?
- Hát mert szerettelek volna felhívni. – hallottam kedves hangját, és éreztem, hogy elpirul.
- Ó köszönöm, igazán kedves tőled, örülök, hogy hívtál. – mondtam kedvesen.
- És te mit csinálsz? – kérdezte.
- Én, éppen a kajámat várom. – mondtam nevetve.
- Jaj, ne haragudj, hogy megzavartalak. – válaszolta ijedten.
- Ne hülyéskedj, semmi baj. Jó is, hogy hívtál, mert még várnom kell rá pár percet.
- Akkor megnyugodtam. – mondta, és egyszer csak valami hang hallatszódott a háttérből.
- Harry gyere próbálni! – hallottam Liam hangját.
- Melody ne. – nem is hagytam, hogy befejezze mondatát.
- Hallom, menned kell, semmi baj, majd még beszélünk. – mondtam megértően.
Ezzel el is búcsúztunk, és meg is jött a pizzám.
- Kivel beszéltél? – kérdezte Pablo, és nagyon furcsán nézett, azt hitte, van valami pasim, vagy nem tudom.
- Egyik barátommal, vagyis Louis barátja, de az enyém is. – mondtam, csak a végére kicsit belekavarodtam.
- Értelek, hát akkor jó étvágyat a pizzához.
- Meg lesz, köszönöm. – mondtam, majd el is ment.
Mikor végeztem nem volt kedvem hazamenni, így még csavarogtam egy kicsit. Egyszer csak nekimentem egy hatalmas táblának. Megesküdtem volna, hogy ez egy héttel ezelőtt nem volt itt. Egyszer csak Louis arcát láttam magam előtt. Azt hittem bediliztem, vagy már az ő arcát képzelem mindenhova. Ez volt a táblára írva ’ We’re One Direction’. Hirtelen lányok ezrei gyűltek a tábla köré, engem ellökve, és fotózkodtak. Hát jó, gondoltam magamban, nem is zavarok, így hát tovább álltam. Amilyen jól kezdődött a nap, olyan jól is végződött, hiszen beszéltem Harry-vel, vásárolgattam és ettem pizzát, ennél jobb nem is lehetett volna. Hazaérve láttam, hogy mindenki pihen, de én nem voltam fáradt, így hát elmentem a zsiráfjainkhoz. Láttam, hogy esznek, és magára hagyták a kölyköt, így hát bementem hozzá. Ott játszottunk, amíg anyukája fel nem kapott a hátára. Hirtelen minden távolodni kezdett, csodálatos volt. Az egész farmot beláttam a hátáról. Ott utazgattam 20 percig, ami utána történt arra már nem is emlékszem.
- Nem tetszik valami, inkább dobj meg egy kis kajával. – válaszoltam szemtelenül.
Pirítóst reggeliztem jó meleg teával. Jól kezdődött a nap, hiszen sütött a nap, meleg is volt és minden szépnek látszott. Ennek tiszteletére tizenegy óráig lustiztam. Mikor már meguntam a semmit tevést felöltöztem. Vettem fel egy kantáros gatyát egy csíkos felsővel. Kimentem az udvarra kicsit szétnézni. Anya kertészkedett, apa pedig éppen egy autót javított. Felajánlottam mindkettőjüknek, hogy segítek, de egyikük sem élt a lehetőséggel, így hát elmentem sétálni. Bementem a városba egy kicsit csavarogni. Mivel volt megspórolt pénzem úgy gondoltam, meglepem valamivel a barátaimat. Van egy kedvenc boltom, a Claire’s , ahol minden van, ékszertől kezdve, „divat szemüvegig” minden. Ashley barátnőmnek, és Steffany-nak is ott vásároltam. Volt ott egy nagyon aranyos karkötő szett, amire rá volt írva, hogy ’best friend forever’, mivel nem csak három volt rajta, így Dylan-nek is jutott egy. Aztán átmentem a New Yorker-be, és vettem magamnak pár pólót, és két farmert. Délfelé járt az idő, így elmentem Pablo-hoz pizzázni. Mikor beléptem a boltba így köszöntöttek.
- Szervusz, nagylány!
- Hello! Jöttem kajálni, kaphatnék valami finomat? – kérdeztem mosolyogva.
- Nálam csak finomat kaphatsz. – mondta Pablo.
Rendeltem egy gyroszos pizzát. Miközben vártam az ebédemre megcsörrent a telefonom. Ismeretlen hívó, vagyis nem írta ki.
- Háló. – szóltam.
- Szia Melody Harry vagyok. – hallottam Harry hangját. Fura eddig még sohasem hívott.
- Ja, szia, ne haragudj nem írta ki a telóm, hogy te vagy az. – mondtam kedvesen.
- Semmi baj, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy vagy.
- Remekül, és te? Mit csinálsz éppen? – érdeklődtem lelkesen.
- Én is jól vagyok, köszönöm. Hát most éppen semmit, vagyis itt vagyok a szobámban, mindenki kint van. – válaszolt.
- Te miért nem vagy kint velük?
- Hát mert szerettelek volna felhívni. – hallottam kedves hangját, és éreztem, hogy elpirul.
- Ó köszönöm, igazán kedves tőled, örülök, hogy hívtál. – mondtam kedvesen.
- És te mit csinálsz? – kérdezte.
- Én, éppen a kajámat várom. – mondtam nevetve.
- Jaj, ne haragudj, hogy megzavartalak. – válaszolta ijedten.
- Ne hülyéskedj, semmi baj. Jó is, hogy hívtál, mert még várnom kell rá pár percet.
- Akkor megnyugodtam. – mondta, és egyszer csak valami hang hallatszódott a háttérből.
- Harry gyere próbálni! – hallottam Liam hangját.
- Melody ne. – nem is hagytam, hogy befejezze mondatát.
- Hallom, menned kell, semmi baj, majd még beszélünk. – mondtam megértően.
Ezzel el is búcsúztunk, és meg is jött a pizzám.
- Kivel beszéltél? – kérdezte Pablo, és nagyon furcsán nézett, azt hitte, van valami pasim, vagy nem tudom.
- Egyik barátommal, vagyis Louis barátja, de az enyém is. – mondtam, csak a végére kicsit belekavarodtam.
- Értelek, hát akkor jó étvágyat a pizzához.
- Meg lesz, köszönöm. – mondtam, majd el is ment.
Mikor végeztem nem volt kedvem hazamenni, így még csavarogtam egy kicsit. Egyszer csak nekimentem egy hatalmas táblának. Megesküdtem volna, hogy ez egy héttel ezelőtt nem volt itt. Egyszer csak Louis arcát láttam magam előtt. Azt hittem bediliztem, vagy már az ő arcát képzelem mindenhova. Ez volt a táblára írva ’ We’re One Direction’. Hirtelen lányok ezrei gyűltek a tábla köré, engem ellökve, és fotózkodtak. Hát jó, gondoltam magamban, nem is zavarok, így hát tovább álltam. Amilyen jól kezdődött a nap, olyan jól is végződött, hiszen beszéltem Harry-vel, vásárolgattam és ettem pizzát, ennél jobb nem is lehetett volna. Hazaérve láttam, hogy mindenki pihen, de én nem voltam fáradt, így hát elmentem a zsiráfjainkhoz. Láttam, hogy esznek, és magára hagyták a kölyköt, így hát bementem hozzá. Ott játszottunk, amíg anyukája fel nem kapott a hátára. Hirtelen minden távolodni kezdett, csodálatos volt. Az egész farmot beláttam a hátáról. Ott utazgattam 20 percig, ami utána történt arra már nem is emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése