7. Egy új barát?

Az erdőbe menekült a gazember. Őszintén szólva nem tudom miért mentem utána, de ha már nálunk volt, akkor mutatkozzon be. Azt hitte kifoghat rajtam, ha az erdőbe megy. Aki ismer, az tudja, hogy jobban eligazodom a természeten, mint a saját házunkon, de hagytam hagy reménykedjen. A biztonság kedvéért elvittem az egyik jaguárt otthonról, Runo-nak hívják és imád kergetőzni. Mikor utolértük egy sziklához menekült. Konkrétabban fel akart rá mászni, de felvilágosítottam, hogy az nem fog menni.
- Ki vagy te, és miért voltál a farmunkon, és ha már ott voltál legalább köszönhettél volna. – mondtam nevetve.
Láttam a rémületet az arcán. Nem voltam benne biztos, de lehet Runo-tól félt, hiszen vicsorított rá.
- Nem bánt, nyugi. – mondtam neki és közben simogattam a „kis” kedvencem.
- Ne. Ne. Ne haragudj csak eltévedtem, és nem akartam zavarni. – mondta ijedten.
- Először is. Mitől fosik fiatalember? – kérdeztem nevetve. Másodszor semmi baj, hidd, el te jársz rosszabbul, ha menekülsz. – kacsintottam, majd hátrébb vittem Runo-t.
„Lekapartam” a szikláról, majd hazakísértem.
- Egyébként, hogy hívnak, és miért sétálgatsz egyedül az erdőben? – kérdeztem.
- Eric vagyok, és, csak azért mert érdekelt ez a hatalmas dzsungel. –mondta mosolyogva.
- Nagyon örülök Eric, Melody vagyok. Nem akarlak megijeszteni, de ez a „dzsungel” veszélyes, ha egyedül vagy, akkor meg még inkább, ha először.
- Értelek, köszönöm a felvilágosítást és, hogy nem etettél meg a macskával. – mondta és Runo-ra mutatott.
- Ez nem macska, hanem jaguár, és nincs mit.
Nagyon messze laktak, mert vagy fél órát sétáltunk. Mikor kiértünk az erdőből egy hatalmas farmon voltunk.
- Ti is farmon laktok? – kérdeztem kivirulva.
- Igen. Bár nekünk nincsenek vadállataink, csak csirkére tellett. – mondta nevetve.
- Nem baj, jó az, nekünk is vannak, csak nem láttad.
- Értem. Köszönöm, hogy hazakísértél, és ígérem, legközelebb óvatos leszek. – mondta mosolyogva.
- Igazán nincs mit, azt jól teszed. – mondtam kacsintva.
- Még egyszer, köszi, szia. – ezzel el is váltunk.
Hazaindultunk Runo-val és közbe egy nyulat fogtunk.
- Köpd ki! – mondtam mogorván.
De csak morgott.
Azt mondtam, köpd ki! Most!
- Grrrrr.
Ezután kiköpte. Hála az égnek nem rágta meg, csak nyálas lett. A kis nyuszi el is ugrált, mi pedig mentünk tovább. Mikor hazaértünk már sötét volt. Bementem és senki nem volt a földszinten. Az órára néztem.
- 10 óra?! Hűha, jól elkalandoztam. –mondtam majd elmentem fürödni.
Hulla fáradt lettem mire végeztem. Mikor lefeküdtem elszállt az álom a szememről. Remek, gondoltam magamban. Mivel nem volt jobb ötletem, így egy kicsit gépeztem. Felléptem twitterre és ekkor láttam, hogy írt valaki. Mikor megnéztem Louis írt még tegnap. Reméli épségben hazaértünk és, hogy minden rendben. Visszaírtam neki és érdekes módon válaszolt.
- Miért nem alszol? – kérdezte.
- Nem vagyok álmos. – mondtam neki egy smiley-val megtoldva.
Elmeséltem neki mi történt ma. Steffany-t ő is sajnálja, és azt mondta mielőtt elmenne, még hazajön, ennek nagyon örültem, mert nagyon hiányzik. Az igaz, hogy nemrég találkozunk, de nem beszéltünk túl sokat, úgyhogy már hazajöhetne. Mikor meséltem neki Eric-ről , aki elfutott, egyből kombinált, hogy tetszik nekem, de le kellett, hogy törjem. Aranyos srác, de nem is ismerem, és csak egy fiú baráttal több. Nem sokat tudtunk beszélni, mert sietnie kellett. Mikor elment még, akkor sem voltam álmos, ezért olvastam egy kicsit. Sherlock Holmes-t olvastam, megint. Ekkor egy olyan ötletem támadt, hogy beöltöztem Miranda-t Dr. Watson-nak, és én leszek Sherlock. Eljátszottuk, amit olvastam, nagyon vicces volt. Éjfélig hülyéskedtünk. Láttam Miranda-n, hogy már fáradt, így hát abbahagytuk. Ami azt illeti már én is alig álltam a lábamon, így hát elmentünk aludni. Előtte még kinéztem az ablakon, és teli hold volt. Olyan szép volt, hogy muszáj volt megörökítenem.  Ezután már tényleg elmentem aludni. Nem tartott sokáig, és már aludtam is.