3.Indulás haza

Harry állt mögöttem, kékre festett fejjel. Mikor megláttam akkorát sikítottam, hogy mindenki odafigyelt. Megnyugtattam mindenkit, hogy normális vagyok, csak ettől a hupikék törpikétől ijedtem meg. Harry nézett rám kicsit furcsán, de lehet a festéktől volt.
- Veled meg mi történt? – kérdeztem még sokkos állapotomban.
- Nagyon ismerős vagy nekem, de honnan is. – hosszas gondolkodásba kezdett. – Ja, te vagy Louis unokahúga, ugye.
- Igen, én lennék, de mint már kérdeztem, veled meg mi történt? –kérdeztem újra.
- Ja, semmi, csak a fiúk megszívattak, és a lényeg, hogy rám esett a festékes vödör.
Belül már nevettem, de nem akartam kinevetni, mert mit gondolna rólam. Ezért segítettem neki lemosni.
- Hú nagyon rád száradt már, lehet miután sikerül lesikálni, piros leszel úgy leszedjük. –mondtam, miközben szenvedtem a lemosással.
- Kedves tőled, hogy segítesz. – mondta aranyos mosolyával, amitől minden lány elolvad, még én is.
Húsz perc szenvedés után sikerült lemosni teljesen. Már csak a ruhái voltak kékek, de azt majd megoldja. Mentem volna ki az ajtón ekkor megfogta a kezem, visszafordított és mondta, hogy adjam meg neki a számom, meg is adtam aztán el is váltunk. Úgy voltam, hogy megkeresem Ashley-t és a többieket. Ekkor egy csapat lánnyal találtam magam szemben, nem tudtam mit, vagy kit várnak. Aztán kijött Harry a mosdóból, és mindenki elkezdett felé futni. Engem majdnem összetapostak, de csak fellökni tudtak. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, majd elindultam felfelé. Az emeleten megláttam azt a szőke hajú srácot, hogy is hívják, hirtelen nem jutott eszembe, de odamentem hozzá.
- Szia, ne haragudj, de meg tudnád mondani, hol találom Louis-t. – kérdeztem kedvesen.
- Igen, persze, éppen öltözik. Megtalálod a következő ajtó mögött. – és a mellettünk lévő ajtóra mutatott.
- Köszönöm szépen, ja és még annyit, hogy is hívnak, mert elfelejtettem. – kérdeztem félénken.
- Ja, persze. Niall vagyok, Niall Horan. – mondta vigyorogva.
- Akkor még egyszer köszönöm Niall a segítséget, és egyébként fergetegesek voltatok, gratulálok.
- Nagyon köszönjük, és nincs mit.
Ezután lement a földszintre, én pedig nyitottam volna be oda, ahova Nialler adott útbaigazítást. Ekkor nyílt az ajtó, és kilépett Lou.
- Hello, nagyon jók voltatok! – kiáltottam az arcába.
-Wááááá! De megijesztettél, nagyon köszönjük, de te honnan jöttél, nem is hallottam, amikor följöttél. – kérdezte.
- Én kicsit halkabban közlekedek, mint a haverjaid, de egyébként lépcsővel jöttem, és a lábamon. Aztán Niall útbaigazított, nagyon kedves srác. – mondtam.
- Igen, én is imádom. – mondta vigyorogva.
- Csak ennyit szerettem volna, most pedig megkeresem a többieket, csak így tovább, majd nézünk a tv-ben, és ügyik legyetek. – kacsintottam rá, majd elmentem.
Megtaláltam anyuékat, de azt mondta, még maradunk egy kicsit, mert itt fogunk vacsorázni, de csak 1 óra múlva. Azt mondta, addig elmehetünk csavarogni Ashley-vel.  Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, Ash ki is lépett az ajtón.
- Hol voltál? –kérdeztem.
- Amíg te „megfürdetted ” azt a srácot, én elmentem wc-re, csak most végig álltam a sort. – mondta mogorván.
- Ja, bocsi nem akartalak otthagyni, de segítenem kellett. – próbáltam szépen nézni rá, mikor ezt kimondtam.
- Nem baj te butus, az a srác helyes, neki segíthetsz. – mondta, aztán megsimogatott.
- Tetszik neked? – kérdeztem érdeklődő tekintettel.
- Hát nem igazán, de a szőke nem rossz. – mondta nevetve.
Aztán miután ezt kitárgyaltuk elmentünk anyuékhoz. Azt mondta, elmehetünk kicsit csavarogni, de egy óra múlva legyünk az étteremben. Elmentünk kicsit vásárolgatni, vettük London-os pólót, egy pulcsit és ugyanolyan karkötőket, amire rá van írva „i need you”. Miután végeztünk elindultunk az étteremhez. Rossz buszra szálltunk így eltévedtünk. Fél órába telt, míg visszataláltunk az étterem utcájához. Nem is késtünk, mint kiderül, mert csak 25 percig vásároltunk. Így hát leültünk a többiekhez, rendeltünk pizzát, ketten ettünk egy pizzát Ashley-vel, mert ugyanaz a kedvencünk. Jókat beszélgettünk, nagyokat nevettünk aztán mikor végeztünk, elindultunk haza.