4.A varázslatos álom

Mivel több, mint 3 órás volt az út hazafelé, és késő este volt, így nem sokáig maradtunk ébren. Egyszer csak egy varázslatos szigeten találtam magam. Nem tudtam, hogy álmodom- e, vagy valóság, de hiába akartam fölkelni nem ment. Volt ott egy hatalmas erdő, de nem olyan, mint egy igazi, hanem mesebeli. Mikor beljebb mentem találtam egy fát, ami nagyobb volt, mint a mi házunk. Kicsit közelebb mentem, de egyszer csak zuhanni kezdtem. Azt hittem soha nem érek földet, de egyszer csak a fa belsejében találtam magam. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehet az, hogy több méterrel a föld alatt még mindig a fában vagyok. Nem sokkal később hangokat hallottam ezért hát elbújtam. 
- Főnök, hírt kaptunk, hogy ez azonosítatlan valami, vagy valaki a szigeten landolt, mi tévők legyünk? – kérdezte egy alacsony, medveszerű kisfiú.
- Először is kutassátok át a szigetet, nem lehet messze. – mondta gorombán a kicsit nagyobb fiú, aki kiköpött mása volt Harry-nak.
Elindult 5 kisfiú, de a nagyobb ott maradt. Nem mertem levegőt se venni, mert nem akartam, hogy észrevegyenek. Egyszer csak egy kis fényes valami közeledett felém. Mikor közelebb ért Louis arcát láttam benne, azt hiszem, bediliztem, gondoltam magamban.
- Gyere ide Csing! – szólt a Harry hasonmás.
De a kis izé nem tágított. Majd odajött a fiú, és észrevett, így hát kimentem.
- Te meg ki vagy, és mit keresel itt? – kérdezte mogorván.
- Hát én. Én… - nem tudtam megszólalni úgy meg voltam ijedve.
- Bökd már ki!
- Melody vagyok. – mondtam halkan.
- Mit keresel itt?
- Eltévedtem, vagy nem is tudom, nem tudom, hogy kerültem ide, de hidd, el mindent megadnék, ha visszamehetnék. – jelentettem ki már kicsit magabiztosabban.
- Hát akkor menj haza, ha el tudtál jönni ide, haza is tudsz menni. – mondta, majd elfordult.
- Ez az, hogy azt sem tudom, hogy jöttem ide, kérlek, segíts hazajutnom. – mondtam könyörögve.
- Nem, én nem fogok segíteni. – majd elindult kifelé, de ekkor megfogtam a kezét és azt mondtam.
- Kérlek, muszáj segítened, nélküled nem tudok hazajutni, kérlek, kérlek, segíts.  – mondtam, és ekkor már egy könnycsepp is kicsordult a szememből.
Láttam az arcán, hogy mutat érzelmet, de inkább zavartságot éreztem, mint együttérzést.  Kicsit bele is pirult abba, hogy megfogtam a kezét így hát elengedtem.
- Jól van, segítek, de csak egy feltétellel.
- Rendben, mi lenne az? – kérdeztem, majd a szemébe néztem.
Csillogó zöld szeme volt, mintha abban a szemben minden benne lett volna, ami csak jó létezik a földön, Harry szemébe még soha nem néztem, de amint hazamegyek és találkozok vele, az lesz az első.
- Először megmutatom neked a szigetet, hogy ne úgy menj el, hogy semmit sem láttál. – mondta mosolyogva.
- És mi lenne a második? – kérdeztem érdeklődő tekintettel.
- Azt még nem árulom el. – mondta, aztán kacsintott egyet és kirepült a házból.
- Várj meg! – kiáltottam utána.
- Ja, tényleg, te nem tudsz repülni. – mondta majd gondolkodni kezdett.
Odahívta Csinget, ha jól emlékszem így hívták, és rám rázta a port, ami rajta volt a tündérkén.
- Tényleg nem is kérdeztem, hogy hívnak? – kérdeztem miközben emelkedtem.  
- Engem, hát úgy hívnak, ahogy hívsz. – mondta kacagva.
- Nem úgy értettem, hanem mi a neved? – kérdeztem újra, az arcomon egy huncut mosollyal.
- Engem Peter-nek, Peter Pan.- mondta, és a szemeim akkorára kerekedtek, hogy ezt kérdezte.
- Valami rosszat mondtam?
- Jaj, nem, dehogyis, csak tudod, mindegy hagyjuk, inkább menjünk. – mondtam, majd elrepültünk.
Körberepültünk az egész szigetet és mutogatta mi hol van. Gyönyörű, lélegzetelállító látvány volt.  
Egyszer csak ágyúval lőttek ránk.
- Feküdj! – kiáltott rám, és egyből az egyik felhőre feküdtem.
Ezután elkezdett lefelé repülni és provokálta a kapitányt. Én nem akartam kimaradni a buliból így utána mentem.
- Nem mondtam, hogy maradj ott? – kérdezte kissé idegesen.
- Őszintén, nem mondtad. – mondtam nevetve.
- Akkor most mondom, menj vissza!
- Dehogy megyek, nem maradok ki a mókából. – mondtam, majd közelebb mentem a hajóhoz.
Láttam, hogy furcsán néz rám, hogy meg sem vagyok már ijedve, de hát ilyen vagyok, szeretem az izgalmat.  Egyszer csak órakattogást hallottunk. Egy krokodil tűnt fel a vízből. Az egész legénység, közöttük a kapitány bemenekült a hajókabinba. Ekkor a krokodil felénk nézett és sebesen repült felénk.
- Melody. Melody kellj fel! – a barátnőm hangját hallottam, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem.
- Mi történt? – kérdeztem álmosan.
- Hazaértünk kis butus, mit gondolsz, mi történt? – kérdezte nevetve.
Kicsit elszomorodtam, hogy nem tudtam meg mi lett az álmom vége, de úgy voltam vele, hogy ez csak egy álom, lesz még több is.