21.Jót nevettem

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem.
- Ki a fene lehet az ilyenkor? – kérdeztem magamtól.
Majd felvettem.
- Háló. – szóltam bele.
- Szia Melody, felébresztettelek? – kérdezte egy hang.
- Ami, azt illeti igen. –nevettem.
Csak a második mondatnál jöttem rá, hogy Harry hangját hallom.
- Tudod jövő héten megyünk vissza az X-faktorosokhoz és el szerettem volna tőled köszönni.
- Hát ma nem sokat tudok veletek lenni, mert holnap suli és tanulnom kell, de egy órát tudok rászánni. – válaszoltam kedvesen.
- Nekem annyi is elég. – hallottam hangját és, hogy ragaszkodik hozzá.
- Jól van, akkor fél óra múlva kész vagyok és elmegyek hozzátok, úgy jó? – kérdeztem.
- Majd én elmegyek hozzátok. – válaszolta.
- Nekem oké. – tettem hozzá majd letettem a telefont.
Ezután készülődni kezdtem, 10 perc alatt felöltöztem majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt Melody, jót aludtál? – érdeklődött apu.
- Hát mondjuk, hogy igen, csak felébresztettek, de nem lényeg. – mosolyogtam.
- Kicsoda, bocsánat, ha túl hangos vagyok, csak reggelit készítek. – mondta kedvesen.
- Jaj, nem te, de nem is lényeges, úgyis fel kell kelnem, mert tanulnom kell, csak reggeli után még elköszönök Louis-éktól, rendben? – kérdeztem szépen nézve.
- Rendben, de maradj sokáig. – kacsintott majd elém tette a rántottát.
Lassan, de biztosan befalatoztam. Ezután felvettem a cipőmet és elindultam kifelé, mikor odaértem a kapuhoz, már ott állt Harry. Azt hittem, a többiek is jönnek, de nekem mindegy, akkor majd tőlük is elköszönök.
- Szia. – ölelt meg.
- Szia, örülök, hogy látlak, rég találkozunk. – nevettem.
- Ja, nagyon rég. –nevetett ő is. Kedves Melody, én el szeretnék tőled köszönni, de úgy, hogy emlékezz is rám. – mondta majd rám nézett gyönyörű szép zöld szemeivel majd egy csokor virágot adott, amit a háta mögött rejtegetett.
- Jaj, nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen. – öleltem át.
- Van még valami. – majd egy kis dobozt nyújtott át.
Találtam benne egy kis karkötőt, amire rá volt írva mind az 5-ük neve plusz még az enyém.
- Nagyon szépen köszönöm, ezt is. – majd kapott egy puszit.
- Arra gondoltam, hogy még egyszer elmehetnénk valahova, vagyis majd te mutatod az utat, mert jobban ismersz mindent. – nevetett.
- Rendben, de csak egy órára. – mondtam neki.
- Nekem az is elég. – mosolygott.
Így hát elindultunk.
- Egyébként még találkozunk, ugye? – kérdeztem mosolyogva.
- Persze, csak nem sűrűn. – húzta a száját.
- Nem baj, majd beszélünk telefonon, meg ahol csak lehet. – kacsintottam.
Körbejártuk az egész várost majd a végén leültünk a parkban egy padra.
- Nagyon fogtok hiányozni, de tudom, hogy soha nem hagytok itt örökre, vagyis remélem. – mondtam neki és lehajtottam a fejem.
- Dehogyis, miért hagynák itt, különben is Louis nem bírná ki. – mondta és átkarolt.
- Én se nélküle, meg már nélkületek sem. – mondtam majd ráhajtottam a fejem. Szerintem mennünk kéne. – mondtam majd felnéztem.
- Miért, ja, tényleg sietned kell. – mondta szomorúan.
- Nem csak azért, de múltkor elkaptam egy paparazzi-t és az óta paranoiás vagyok. – feleltem majd felálltam.
- Ja, meg tudlak érteni. – válaszolta majd ő is felkelt.
Elindultunk és még sokat beszélgettünk hazáig. Mikor megálltunk a kapuba egy utolsó ölelést kaptam majd elment. Mikor bementem a házba betettem a virágot a vázba és felmentem a szobámba. Nekiálltam tanulni. Eddig soha nem vettem észre, hogy a töri, könyvünk van olyan nevekkel, mint Herold, Liam, Louis. Nagyokat nevettem miközben olvastam. Apa egyszer csak benyitott.
- Kicsim, mi a baj, mi fáj, hogy így nevetsz? – kérdezte ijedten.
- Se… se… semmi. – próbáltam kinyögni két nevetés között.
- Vegyél mély levegőt. – és mutatta, hogy kéne, de azon is elkezdtem nevetni.
- Jól van, akkor nevess tovább, de halkan, mert megy a meccs. – mondta majd kiment a szobából.
Nekem csak ártalmat tesz, ha tanulni akarok, úgyhogy abba is hagytam. Bekapcsoltam a tv és azt hittem, leesek az ágyról. „ Egész héten kedvenc fiúbandátok nyomában voltunk, és amint láttuk előszeretettel vette őket körül egy kis rajongó. Ki lehet, senki sem tudja, de az biztos, hogy nem szállt le a fiúkról. Egyik munkatársunk elmondása szerint nem normális kis csaj. A One Direction fiúk nem is örültek neki kellőképpen.” Mikor ezt meghallottam hozzávágtam a tv-hez a párnát, de aztán eszembe jutott, amit mondtak a fiúk, hogy nem tudják, ki vagyok, és majd minden baromságot kitalálnak, de legalább tudok min nevetni, és tényleg. Ekkor megint bejött apu.
- Na, jó Melody most már tényleg hagyd abba, mert nem hallom a meccset. – mondta majd Csikizni kezdett.
- Ne! Ne! Ne! Abbahagyom, csak ne Csikizz. – mondtam nevetve.
Nagy nehezen abbahagyta és amint lement, megcsörrent a telefonom.
- Melody ne is hallgass a tv-re, szedett-vedett hazugság. – hallottam Harry aggódó hangját.
Ekkor nagyot nevettem.
- Te meg min nevetsz?  - hallottam hangján a furcsállást.
- Hát, hogy… Jaj, hát. – próbáltam kinyögni, több- kevesebb sikerrel. A lényeg, hogy…- megint nem bírtam kimondani. Hát ez nem igaz most már, a lényeg, hogy jót nevettem a tv-n. – mondtam még mindig nevetve.
Harry meg is könnyebbült majd letettük a telefont. Végre nevethettem, de csak halkan nehogy apa megint feljöjjön. Ezek után kimentem tanulni a teraszra.